Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között

A levelet Erdődy Lajos gróf, a páholy mestere, Johann Siegmund Kossola de Zolna főhadnagy, a kiküldött mester, Leopold de Paoly főhadnagy, első felügyelő, Inkey Károly báró, Somogy megye alispánja és országgyűlési követe, második felügyelő, valamint Jakob Eysert, Erdődy gróf földmérője, a titkár írták alá. Berlinben a híreket jóindulattal vették tudomásul, és az osztrák testvérek figyelmét felhívták az járandóságok megállapított részének megfizetésére. Ám erre nem került sor, mert már 1784- április 22-én létrejött végre a megegyezés az osztrák páholyok között, és sor került egy saját, teljesen önálló, bécsi székhelyű osztrák nagypáholy alapítására, amelynek élén nagymesterként ismét Dietrichstein-Proskau herceg - II. József császár barátja és bizalmasa - állt, akinek helyettese Pálffy Károly gróf (később herceg)

32 lett. Ezáltal nem utolsósorban, II. József azon szándékát is követték, mely szerint a pragmatica sanctio révén már nyilvánvalóan „összeforrott" országait végérvényesen egy belpolitikailag és gazdaságilag is erős, központi állammá alakítsa át. Az uralkodó - aki apjától, Ferenc István császártól

33

, vagy sógorától, Albert szász-tescheni hercegtől eltérően, nem tartozott a szabadkőműves szövetséghez - a szabadkőművesekben - akiknek soraiban sok, magasan képzett és haladó szellemű férfi volt - joggal látott szövetségeseket reformtörekvéseinek megvalósításához. A császár szándéka az volt, hogy ezen elit szellemi és társadalmi erejét teljes egészében az állam és saját hazája szolgálatába állítja. A nagypáholyt több területi páholyra osztották: Ausztriában akkoriban 17 páholy, Csehországban 7 páholy, Galíciában 4 páholy, Erdélyben 3 páholy és végül Magyarországon 12, később 20 páholy - a monyorókeréki is ide tartozott - működött. A két lombardiai páholy nem csatlakozott, mint ahogy nem csatlakozott a 17 osztrák németalföldiek páholy sem, amelyek egy külön nagypáholyt képeztek.

34 A Német Országos Nagypáholynak akár tetszett, akár nem, tudomásul kellett vennie a fejleményeket. Végül 1785. szeptember 14-én levelet írtak „Az arany kerékhez" nevű leánypáholyukhoz, és felszólították őket, hogy - tekintettel „...a szabadkőművesség a mostani ausztriai helyzetére .. ."

33 - szüntessék be tevékenységüket, és az ügyiratokat kedvezőbb idők eljöveteléig küldjék vissza.

36 Nem ismeretes, hogy utóbbi kérést teljesítették-e. Az osztrák nagypáholy létrejötte nagy lendületet hozott az itteni szabadkőműves tevékenységbe, amelyből „Az arany kerékhez" páholy is kivehette részét. MindenErdődi Pálffy Károly gróf (majd herceg) (1735-1816) a Magyar- és Erdélyi Egyesített Kancellária kancellárja volt. 1782-ben aranygyapjas rendet, 1807-ben pedig hercegi rangot kapott. 1782-ben lépett be „A megkoronázott remény" nevű páholyba, 1784-ben az Osztrák Országos Nagypáholy kiküldött nagymestere, valamint Magyarország területi nagymestere lett. II. József apja, Ferenc István (1708-1765) Mária Terézia férje és uralkodótársa, 1745-től haláláig I. Ferenc néven német-római császár volt. Zörrer, Ferdinand: Die Geschichte der österreichischen Freimaurerei. In: Freimaurer. Wien, 1992. 432. p. (Katalog d[es] Historischen] Museum[s] der Stadt Wien; 165.) Wald, Wähelm: Geschichte der inaktiv gewordenen Johannis-Logen der Großen Landesloge der Freimaurer von Deutschland. Berlin, 1912. 57. p. (Schriften der wissenschaftlichen Kommision; 1.) 286