Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között

Sudthausennek - akit II. József két audiencián is fogadott, így alkalma nyílt arra, hogy az „ő"' szabadkőművességéről beszéljen - egyébként nem sikerült a császárt megnyernie a szövetség számára. Bécsben azonban létre tudta hozni a Német Országos Nagypáholy egy területi nagypáholyát, és meg tudta nyerni annak nagymesteri posztjára a tekintélyes és politikailag befolyásos Karl Johann Dictrichstcin-Proskau herceget.

18 „A Szent Józsefhez" nevű anyapáholyon és egyéb bécsi páholyokon kívül a raonyorókeréki páholy is csatlakozott ehhez. Felvétele hivatalos jóváhagyását a monyorókeréki páholy azonban csak 1776. december 9-én kapta meg. Berlinben nyilvánvalóan megvárták a bécsi események alakulását, továbbá Sudthausen visszatérését, valamint szóbeli tudósítását, és csak öt hónap után válaszoltak: Örültek, hogy a monyorókeréki révén a jó páholyok száma növekedett, és - az levél szerint - örömmel „... konstatálták azokat a megnyilvánulásokat, amelyek igaz szabadkőművesekhez méltóak."

19 A válasz arról tudósított, hogy a Német Országos Nagypáholy felvette jegyzékébe az új páholyt, és részére megküldi az alapszabályt. A páholy nevét azonban „Az arany kerékhez" névre kell változtatni, mert ÉszakNémetországban, Oldenburgban már létezik egy páholy „Az arany szarvashoz" elnevezéssel. Az új név szintén megfelelt az Erdődy család címerének, és Berlinben ezt valószínűleg Sudthausen javasolta, aki ismerte a címert. Az új névnek megfelelő páholypecsét egy megrepedt oszlopnak támasztott, négyküllős kereket ábrázolt. Felette egy összecsomózott zsinór, alatta pedig a kőművesek szerszámai - úgymint függőón, sarokvas és kalapács - sorakoztak. Balra egy glóbusz és egy körző, alatta egy halálfej, jobbra egy kinyitott biblia volt látható. Ezt a pecsétet, amelyért két Lajos-aranyat fizettek, a rituáléval együtt csak 1777 tavaszán küldték meg Bécsbe, ahonnan azt csak 1779 derekán érkezett vissza Monyorókerékre. Az események okait homály fedi. Feltehetően egész egyszerűen az a körülmény játszott szerepet benne, hogy a távoli kastélyban található páholy nagyon rendszertelenül „dolgozott". A monyorókeréki páholy testvérei feltehetően más páholyokban, így mindenekelőtt Bécsben vagy Grácban is kivették részüket a szabadkőműves életből. Lehetséges, hogy az „Az arany kerékhez" elnevezésű páholy alkalomadtán Sopronban és Kőszegen is „dolgozott". így a tudósításokból ismert, hogy egy bizonyos Ratonyi Gábort - aki Szvetich személynöknél jegyzőkönyvvezető volt - 1778-ban Kőszegen vettek fel. Feltehetően Kari Rackwitz evangélikus prédikátor is - mielőtt a poKarl Johann Dietrichstein-Proskau gróf (később herceg) (1728-1808) cs. kir. tanácsos és főlovászmester. Koppenhágában császári küldöttként lett az ottani „Az égő szívekhez" szabadkőműves páholy tagja volt. Itt ismerkedett meg Sundthausennel. Már korábban is szabadkőműves I. Ferenc német-római császár belső köréhez tartozott, és akit II. Józsefhez baráti szálak fűztek. 1777-ben az Osztrák Területi Nagypáholy nagymestere lett. Kora főnemességének a tagjaként - aki valamennyi titkos szövetség iránt vonzódott, és aki csatlakozott a rózsakeresztesekhez, valamint az ázsiai testvérekhez - úgy tűnik, felismerte e szövetségek zavarait, és igyekezett segíteni, hogy reformintézkedések révé a szabadkőművesség eredeti formájában foglalhassa el megfelelő helyét Ausztriában. Dietrichstein a bécsi „A megkoronázott reményhez" elnevezésű páholy tagja volt. 19 Abafi, 1893. 288. p. 282