Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között

zsonyi „A biztonsághoz" nevű páholyhoz csatlakozott volna - tagja volt ennek a páholynak.

20 A páholy tagjai elsősorban a nyugat-magyarországi fő- és középnemesség tagjaiból, valamint ezek alkalmazottaiból - uradalmi hivatalnokok, komornyikok és zenészek -, illetve az egykori Sopron, Vas és Zala megyében állomásozó katonaság tisztjeiből álltak. így lehetett, hogy a tagok több mint egynegyede katonatiszt volt, akik elsősorban az 1. (Herzog Albert von Sachsen-Teschen) karabélyos ezred - amelyet 1768tól 1778-ig Sopron és Vas megyében szállásoltak el -, valamint a 2. (Erzherzog Franz) karabélyos ezred tagjai voltak. Utóbbiból nem csak az ezredparancsnok, Moritz Kavanagh gróf ezredes, hanem legalább további hat, magasabb rangú tiszt is tagjai volt az „Az arany kerékhez" páholynak. Néhány testvér a Friedrich Anton Fürst Hohenzollern-Hechingen, a Joseph Graf D' Ayasasa gróf - 1779-től Heinrich Freiherr von Jacquemin - és a Prinz Friedrich August Nassau-Usingen vértes ezredekből érkezett. Egy másik nagyobb csoportot a Kőszegen működő Dunántúli Kerületi Tábla bírái képeztek, mely hivatal felsőbíróságként Nyugat-Magyarország minden megyei bírósága felett állt. A páholy székhelyén nyilvánvalóan csak meghatározott alkalmanként jöttek össze a tagok a ház urának meghívására, és ilyenkor több napot is Monyorókeréken töltöttek, ahol széleskörű és intenzív beszélgetéseket folytattak, de a vadászatokon és egyéb ünnepélyes összejöveteleken is részt vettek. Valószínű ez a magyarázata annak, hogy egyes összejöveteleken számos tag megjelent, míg más alkalmakkor arról tudósítottak, hogy a páholy tagjainak száma négy „helyben lakó testvér"-re csökkent, és így sem a páholy távollévő tisztségviselőinek feladatait nem tudták elvégezni, sem határozatképes ülést nem tudtak tartani. Arról is lehet tudni, hogy 1778-ban csak egy testvért léptettek elő mesteri fokba, továbbá csak két testvért vettek fel, és az ezt követő évben egyáltalán nem volt felvétel.

21 A bajor örökösödési háború 1778 tavaszán történt kitörése utólagos hatást gyakorolt a páholyok életérc. A Nyugat-Magyarországon állomásozó tiszteket ezredeikkel a csehországi és alsó-bajorországi frontokra vezényelték át, és e tisztek csapataikkal még a háború befejezését követően is északon maradtak. Természetesen a Poroszország és a Habsburg-monarchia közötti háborús állapotok mindennemű kapcsolatot megszakítottak az osztrák páholyok és berlini anya-nagypáholyuk között. A nem csekély, Berlinbe irányuló, esedékes fizetési kötelezettségeiket - az akkor nem alacsony, felvételi, előléptetési és kinevezési illeték egyharmadát, illetve az összegyűjtött alamizsna egy részét - két éven keresztül nem tudták teljesíteni. Amikor 1779. május 13-án megkötött tescheni békét követően a körülmények lassan ismét normalizálódtak, az összegyűlt hátralék túl magas volt, és II. József egy 1781-ben kiadott rendelkezése is megnehezítette a fizetést, mivel valamennyi egyházi és világi rendnek megtiltotta, hogy külföldi felettes hatóságokat elismerjenek, vagy ezeknek pénzt kifizessenek. Állampolitikai 20 Uo. 21 Abafi, 1893. 337. p. 283