Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között
győzte őket, akinek az akkori magyar király elismerése jeléül a kastélyt a hozzátartozó egy mérföld átmérőjű uradalommal együtt, örökíthetőségi és tulajdonosi joggal ajándékba adta." 12 Sudthausen ünnepélyesen „beiktatta" az új páholyt, és az ezt követő három napon ő és Kossola, a Monyorókeréken egybegyűlt urakkal együtt „dolgoztak", miközben a rendszer összes rituáléját átvették. A Erdődy Lajos grófot és Leopold Barbot a harmadik káptalani fokra, míg a többi testvért a „skót fok"-ra avatták fel. Ezt az eljárást, amely a 18. századi szabadkőművességnél nem volt szokatlan, ebben az esetben azért lehetett könnyebben végrehajtani, mert a jelenlévő urak valószínűleg már valamennyien egy másik páholy tagjaiként az alapvető feltételekkel tisztában voltak. Végül július 11-én a berlini Országos Nagypáholyhoz intéztek levelet, amelyben ünnepélyesen és hivatalosan közölték, hogy Monyorókeréken „Az arany szarvashoz" néven egy páholyt alapítottak, és a jövőben a Német Országos Nagypáholy oltalma alatt szándékoznak, a szabályzat és a szertartás szerint a munkát végezni. Kérvényezték, hogy vegyék fel őket a nagypáholy anyakönyvébe, amelynek érdekében már 18 dukátot át is adtak Sudthausennek. Továbbá kérték a megfelelő alapszabályzat, valamint a három „János fok" szertartásnak megküldését, és ezzel szemben arra kötelezték magukat, hogy a jövőben a mindenkori belépési díj egyharmadát, valamint negyedévente egy Lajosaranyat a „szegények pénz"-eként, azaz szociális juttatásra a nagykincstárnoknak befizetnek. Az irántuk „... tanúsított, soha meg nem hálálható testvéri szeretet és odaadás .. ." 13 fejében megfogadták, hogy mindenkor úgy viselkednek, mint „... ahogy a hű és buzgó szabadkőműves testvérekhez méltó, legpontosabba a magasztos rend szabályai és utasításai szerint élnek, és gondoskodnak arról, hogy páholyukban soha ne történjék e^ei ellentétes." 1 * Az iratot a páholy „tisztségviselői" írták alá: Erdődy Lajos gróf, a páholy alapítója és mestere, Karl Friedrich Őrlik gróf, 15 kiküldött mester, Leopold Barbo gróf, első felügyelő, Ottó Waldtstein gróf 16 második felügyelő és Anton Zistler 17 titkár. Abafi, 1893. 332-334- p. Minthogy a Német Szabadkőműves Levéltárat a Hitler-uralom alatt a Gestapo lefoglalta, 1945-ben a szovjetek kezébe került, és jelenleg feltehetőleg Moszkvában található, így nem volt lehetőségünk, hogy az eredeti iratokba - amelyeket Abafi bár nyelvileg megtisztítva idéz betekintsünk. 3 Abafi, 1893. 334. p. 4 Uo. Karl Friedrich Őrlik - Abafi szerint Orlich - gróf cs. kir. kamarás akkoriban Friedrich Anton Fürst Hohenzollern-Hechingen herceg vértes ezred ezredese volt, amely ebben az idó'ben valószínűleg Kőszegre elszállásolva. Abafi „Otto Radstein gróf-ként említi, de valószínűleg itt olvasati vagy nyomdai hibáról van szó, mivel egy 1785-ben nyomtatott eredeti dokumentumon - Österreichisches Staatsarchiv. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Vereinsakten (továbbiakban: ÖStA HHStA VA) 72. E 1/85. - Otto Waldstein gróf neve található, aki az iratot „Az arany kerékhez" páholy kiküldött mestereként írta alá. Otto Wenzel Waldstein gróf (1729-1790) Johann Wenzel Waldstein gróf (1658-1731) és Pállfy Mária Borbálay grófnő legfiatalabb fia volt, azaz Erdődy Lajos gróffal rokonságban állt. Anton Zistler, Erdődy Lajos gróf udvari zenekarának zenésze és hegedűművésze volt. E minőségében 1772-ben Bécs egyik akadémiáján is fellépett. 1777-tól 1778-ig - lehetséges, hogy 1783-ig - Pozsonyban Batthyány József esztergomi érsek zenekarának tagja volt. Lásd: Seifert, Herbert: Die Verbindungen der Familie Erdödy zur Musik. In: Haydn-Jahrbuch, Bd. 10. Wien, 1978. 152. p. 281
