Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

7.) A két egyház szervezete jellegzetesen különbözött egymástól. Ausztriában a protestánsoknak semmilyen nem, Magyarországon pedig csak egy maradványszervezete volt, amelyben bár létezett egyházi felügyeleti szerv (főfelügyelőség), ám ez a katolikus főpapság felügyelete alatt állt. A katolikusnál alig történtek újítások, sőt a 16. század folyamán és a 17. század elején az alsóbb egyházi intézmények szintjén bekövetkezett veszteségeket csak lassan számolták fel. így a korábban egyesített plébániákat - így például Városszalónak és Nagyszentmihály - csak hosszabb idő után töltötték be ismét külön-külön, továbbá sok oltári javadalom végleg elveszett, és azokat nem újították fel. Helyükre nem ritkán szerzetesrendek léptek, akik átvették a liturgikus feladatok ellátását. Csak kevés új plébániát alapítottak, és Mária Terézia idejéig - eltekintve Bécs 1731-ben történt érseki székhellyé válását és az ebből fakadó egyházmegyei határváltozásokat - változatlan maradt a püspökségek beosztása. A magyar püspökök csak lassan és lépésről lépésre adták fel a Dunától északra lévő rezidenciáikat, amelyekbe a törökök fenyegetése elől menekültek. 1777-ben alapították meg a szombathelyi püspökséget, ami akkoriban különlegességnek számított. II. József reformjai természetesen megváltoztatták - Ausztriában jobban, mint Magyarországon - a katolikus egyházról megjelenő képet. Először ekkor osztották fel szisztematikusan a terület lelkipásztori szervezetét. Ezáltal számos kolostor vált feleslegessé, amelyek azzal, hogy kiváltságaik révén lelkipásztori (gyónás, mise) feladatokat végeztek, a hiányzó plébániákat pótolták. A 17. században számos ilyen kolostor jött létre a városokban és környékükön, ám számukra most elérkezett a vég. Nem szabad nem észrevenni, hogy a Magyarországon feloszlatott rendeket számos esetben ugyanazon rend osztrák kolostoraira bízták, természetesen anélkül, hogy ebből új egyházi struktúra keletkezett volna. 8.) A mindenkori másik felekezet meglétét most is megfélemlítőnek érezték, és a teológiai érveket negatív emlékekkel és külső félelmekkel elegyítettek. A „rossz hit egyházáét az ördög, a bűn és a káosz (anarchia) befurakodási pontjának tartották. Erről még Mária Terézia is egyértelműen meg volt győződve, és nem kizárólag ő. Az egyházi igehirdetés - amely a katolicizmusban már a feloldási hatalom miatt is különösen hangsúlyozta a bűn problematikáját (pokol, halál, kárhozat, mint az istentelen viselkedés büntetése) - erkölcsi kategóriákkal értékelte az eretnekséget, és ebben az állami és az uralkodói felfogás összetalálkozott. III. Károly például meg volt győződve arról, hogy a felségsértés bűne eretnekség. A barokk korban csak nagyon korlátozott mértékben történtek teológiai újítások. Katolikus oldalon is volt az ortodoxiának egy oly időszaka, amely önmaga beteljesülését a tridenti zsinat tanításának értelmezésében találta meg. Erre jelentős erőket mozgósított is, és megkísérelt a tanításokból egy filozófiai-teológiai rendszert kidolgozni. A számtalan vitatézis teológiai vonatkozásban csak igen kevés új tartalmi elemet hozott, azt is leginkább a történelmi teológia területén. Ez egyértelműen olyan elemek voltak, amelyek az egyház identitását, dicsőségét és dicsőítését szolgálták. Amellett az egyházi élet építészíti és dekoratív elemeinek programja tartalmát tekintve igen kifi152