Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

járt. Csak a Nádasdy és Batthyány uradalmak területén éltek evangélikus horvátok, éspedig főként olyan községekben, amelyekben német lakossághoz telepítették őket. - Sok esemény még ma sem világos. így például a Vas megyében lévő, ún. Batthyánysenioratus, amely reformátusnak számított, 1635 táján - a felsőőri nemesi község kivételével - végleg evangélikus lett. Az áhítatos könyvek és a prédikátorok személye minden valószínűséggel előkészítették ezt a folyamatot. Összességében nehéz megállapítani, hogy egyes községek milyen okokból követték az egyik vagy a másik hitvallást, habár természetesen bizonyos tényezők, amelyek kihatással voltak a hitvallás kialakulására - mindenekelőtt bizonyos mértékig a másodlagos katolikus konfesszionálásra -, megállapíthatóak:

7 - A földesúr álláspontja. Ahogy az Esterházy uradalmak tisztviselőinél is megállapítható, a katolikus lendület 1650 táján határozottan alábbhagyott. Másoknál - így például a Batthyányaknál - az álláspont egyáltalán nem volt egyértelmű, ami arra enged következtetni, hogy a tisztviselőknek tekintélyes befolyása volt az uradalmon belüli valláspolitikai eseményekre. - A katolikus egyház helybeli intézménye, elsősorban a plébánia megléte. Bár az ilyen községekben a protestantizmust nem teljesen űzték el, de azt legtöbbször jelentősen korlátozták, bár erre vonatkozóan vannak kivételek (Borostyánkő). - A kulturális és a nyelvi sajátosságok. Úgy tűnik, a viszonylag nem nagyszámú, protestánssá vált horvát könnyebben asszimilálódott a németségbe, mint azok, akik katolikusok maradtak. 2.) Ismertesek a protestantizmus térnyerése érdekében meghozott földesúri intézkedések, ám úgy tűnik, ezek főleg a Nádasdyak és rövid ideig a Zrínyiek birtokain születtek, míg máshol inkább lelki missziókat folytattak az evangélikus meggyőződés érdekében anélkül, hogy a nyomás - figyelmen kívül hagyva néhány kivételt (Szentelek) - különösebben tartós lett volna. Más volt a helyzet azonban a kifejezetten ellenreformátori kényszerintézkedések esetében, amelyek elsősorban az Esterházy és Nádasdy birtokokon folytak. Ezek olyannyira kiterjedtek voltak, hogy sok helyütt még azokhoz a legendás hagyományokhoz adtak indíttatást, amelyeket az evangélikusok mintegy adalékként meséltek szenvedésteli és erős identitásuk elmélyítésére (Petőfalu). Itt a templomok rombolására és feloszlására, az egyházi tulajdon elvételére, egyes emberek megölésére, valamint a lelkészek elűzésére kell gondolnunk, és bár ezek történeti hitelességét egyes esetekben nem lehet bizonyítani, az azonban kétségtelen, hogy katonákat is alkalmaztak az evangélikus egyház intézményeinek felszámolására. A Lipót-féle ellenreformáció során, 1673 után ilyen esetek néhány püspök (Kollonich Lipót) tudtával és felelőségére, és tulajdonképpen királyi parancsra történReingrabner, Gustav: Bekenntnistreu »der aufrührerische Gesinnung. Zur Frage nach dem Bestand evangelischer Gemeinden im heutigen Burgenland. In: Archivar und Bibliothekar. Bausteine zur Landeskunde des burgenländisch-westunyarischen Raumes. Festschrift für Johann Seedoch zum 60. Geburtstag. Eisenstadt, 1999. 392-406. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 22.) 148