Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

tek. Ekkor az utolsó templomokat, mégpedig a protestánsok által építetteket vették el, és a le nem tartóztatott prédikátorokat - a mai Burgenland területén ékek közül egy sem volt megtalálható a gályarabok között

8 - elűzték, könyveiket pedig elkobozták. Később már csak egy-egy ilyen intézkedésre került sor, mint például a nemeskéri artikuláris templom elkobzása, ami a püspök és a katolikus nemesség befolyására történt meg, és ami miatt egy meghatározott időpontra új artikuláris templom megépítésére adtak engedélyt. Az összetűzések késó'bb sokkal inkább a lakosság körében mentek végbe. így például amikor az evangélikusok templomba való menetele katolikus falvakon vezetett keresztül, vagy amikor egy körmenet egy evangélikus helységet érintett. Ilyenkor gyakran verekedésekre, illetve szóbeli összeütközésekre került sor, és hasonló esetek még jóval a türelmi rendelet után is előfordultak, bár akkor inkább az iskoláskorú ifjúságra volt ez a magatartás jellemző. 3.) Ausztriában és Stájerországban az ellenreformáció egyértelműen a fejedelmi hatalom közreműködésével zajlott. Ugyanezt mutatja az alsó-ausztriai reformációs bizottság 1652 utáni utasítása és eljárási módja. A leggyakoribb kényszerintézkedés egy olyan fogadalom letételére való kényszerítés volt, amely alapján a gyónást és áldozást meg kellett tartani, és mely fogadalom be nem tartása büntetést vont maga után. Csak ritkán került sor a katonaság beszállásolására, mint ahogy az Felső-Ausztriában megtörtént. Stájerországban a titkos evangélikusok felkutatása, letartóztatása, majd javítóintézetekben való elhelyezése - ahol az elzárást összekapcsolták katolikus tartalmú tanítással volt gyakori, és csaknem Mária Terézia uralkodásának végéig tartott. A Magyarországgal határos két tartományban alig jöttek létre titkos protestáns csoportok. Ennek okait csupán csak sejtjük, és azok valószínűleg az alábbiak voltak: - Az evangélikus lelkipásztori hálózatot itt már viszonylag korán, 1605 és 1615 között szétverték, amikor a felekezeti tudat még nem igazán alakult ki. - Az említett területeken folyamatosan megmaradt a katolikus egyházi struktúrák jelentős része, amelyek segítségével már hamar kibontakozhattak az új misszió dimenziói. - Lehetséges, hogy ezekről a vidékekről nagyobb számú evangélikus távozott az országon kívülre, akik így a szomszédos Magyarországon - Pinkafőn, a Batthyányak rohonci és szalónaki uradalmában - kerestek otthont. Habár azon egykorú megállapítás, mely szerint, ahonnan emigráltak, ott nem maradt titkos protestantizmus, nem teljes mértékben helytálló, az mégis igaz, hogy az emigráció a titkos evangélikus személyek és csoportok számának csökkenéséhez vezetett, és amelynek ereje itt és ott a kripto-protestantizmust gyengítette. Kurtzer und warhafftiger Bericht Von der letzten Verfolgung der Evangelischen Prediger In Ungaren ..., Auß dem Holländischen ins Teutsche übersetzet ..., neu gedrucket 1683. 13-27. p.; Pöttelsdorfra többek között lásd: Rángrabner, Gustav: und siehe, wir leben. Hundert Jahre evangelische Kirche in Pötteisdorf - 475 Jahre evangelisches Bekenntnis zwischen Odenburg und der Rosalie". Pötteisdorf, 2001. 33. p. 149