Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

Azok a területek, amelyekben az említetteket tetten lehet érni, az alábbiak voltak: - a házasság (mindenekelőtt a paraszti vidéken) - az öntudat (az „igaz hit" az élet értelme) - a művelődés tudata (elsősorban a lutheránusoknál) - az egyházi intézményekkel szembeni emancipáció, de ezzel együtt a külső egyháziasság is (a protestánsok terhére). Mindezek azt mutatják, hogy aló. századi folyamatoknak messzeható következményei voltak, amelyeket most tekintettel a nyugat-magyarországi területen bekövetkezett egyházi eseményekre, röviden áttekintünk. IL

6 1.) A területi és a nemzeti adottságokat, amelyek alapjául szolgálnak egy ilyen vizsgálatnak, ismertnek tekintjük, noha azt a leegyszerűsítő, időnként történészek által is képviselt álláspontot, miszerint a horvátok mindig katolikusok, a magyarok mindig reformátusok, a németek és a szlovákok pedig lutheránusok lettek volna, téves megállapításnak minősíthetjük. A következő néhány megállapítás segítheti a differenciált vizsgálódást: - Az osztrák nemesség - egy, az Enns feletti vidéken lakó, egészen kis csoportját figyelmen kívül hagyva - lutheránus volt. 1610 után egy katolizáló hullám indult el, amely 1628 illetve 1652 után összekapcsolódott egy emigrációs hullámmal: az országban birtokos nemesség tagjai között senki nem maradt evangélikus. - A magyar nemesség többsége a kálvinizmus felé hajlott, bár csak 1590 körül alakult ki a tényleges felekezeti szétválás, és nem kevés kisnemesi család mellett (részben áttérésükig) némely főúri család is lutheránus (evangélikus) maradt. - Miközben Ausztriában csak német polgárság volt, addig a magyar városokban nem volt olyan egyértelmű a nemzetiségi hovatartozás. Noha ha sok városban messze a 18. században is a polgárság felső rétege német karakterű volt, ám akadtak kivételek a határvidéken (Kőszeg). A lutheránusság mindenesetre uralkodó volt, míg azután lassanként a katolicizmus vált dominánssá. - Elsősorban Sopron város és a kismartoni uradalom igyekezett a saját területére telepedett horvátokat a reformált hitvallás átvételére rábírni, ám ez kevés sikerrel A magyarországi egyházak reformáció korabeli történetéhez lásd: Fáui Márta: Ungarn, das Reich der Stephanskrone, im Zeitalter der Reformation und Konfessionalisierung. Multiethnizität, Land und Konfession 1500 bis 1700. Münster, 2000. IX, 359 p. (Katholisches Leben und Kirchenreform im Zeitalter der Glaubenspaltung; 60.) Az egyházak e korszak utáni történetéhez: Bucsay Mihály: Der Protestantismus in Ungarn, 1521-1978. Ungarns Reformationskirchen in Geschichte und Gegenwart. Bd. 12. Wien-Köln-Graz, 1977-1979. IX, 303, 264 p. Rittsieuer, Jo.se/

: Kirche in Grenzraum. Ein Beitrag zur Kirchengeschichte der Diözese Eisenstadt. Eisenstadt, 1968. 127-273. p. Az ausztriai egyházak történetéhez: Mecenseffy, Grete: Geschichte des Protestantismus in Osterreich. Graz-Köln, 1956. 232 p.; Borodajkkwycz, Taros von: Die Kirche in Osterreich. In: Österreich. Erbe und Sendung im deutschen Raum. Hrsg. Josef Nadler, Heinrich von Srbik. Salzburg, 1936. Ehhez további tanulmányokat lásd: Lust und Leid. Hrsg. Helfried Walentinitsch. Graz, 1992. 77 p. 147