Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

amelyek reformokat is tartalmaztak - jelentették, a lutheránus egyház számára pedig e folyamat végét a hitvalló írások képezték. A tanok szempontjából ezzel a hitvallások kialakulása mindkét oldalon lezárult, annál is inkább, mert az egyházi élet formáit egyik részről egyházi szabályzatok, a másik részről pedig reformdekrétumok és a pápai rendelkezések alapvetően meghatározták. A birodalmi jog szempontjából a konfessziók létezését - mégpedig azzal a fikcióval, hogy azok csak a zsinatig tartsanak - rögzítették. Az 1555-ben megkötött ún. augsburgi vallásbéke a birodalomban utat nyitott a hitvallások - amely között a reformátusokat a lutheránusok egy csoportjának tartották - egyenjogúsága előtt, még ha ez azzal a kikötéssel is járt, hogy - néhány kivételtől eltekintve - a területek fclekezetileg egységesek legyenek. Jóllehet a konfessziók „felségterület"-eit nem rögzítették - és ez csak további száz, fájdalmakkal terhes év után történt meg véglegesen -, de alapvetően két hitfelekezet létezett, amelyeket el is ismertek. 7.) A konfessziók létrejöttéhez vezető folyamat a következő, a birodalom határain is túlmutató jelentőségű eredményt hozta: - Az egyházi intézmények egzisztenciális alapjai lényegében változatlanok maradtak, jóllehet a lutheránusoknak a jócselekedeteket illető, megváltozott nézetei nyomán számos, az időbeli bűnbocsánat korlátozását szolgáló alapítvány feleslegessé vált, amelynek következtében vagyonukat máshol lehetett felhasználni. - Az alsóbb egyházi intézmények immáron vagy az egyik vagy a másik egyházi rendszerhez tartoztak. A konfessziókkal két lezárt és zárt rendszer alakult ki, amelyek tanításaikat tekintve is elkülönültek egymástól, tehát több okból hevesen és féltékenyen támadták egymást. - Nagyon kevés kivételtől - egy ideig néha például Johannes Kepler - eltekintve, az egyes emberek is választás elé kerültek, és ez természetesen eltérő módon következhetett be. A középút alapvetően ki volt zárva, ámbár egy ideig az istentiszteleteken és a szemléletben különböző vegyes formák még léteztek. - Konfesszionális öntudat alakult ki, amely az élet részének számított, és amelyet így tovább is adtak. A mélység, az életben való biztonság és a stabilitás fogalma tartalmi okokból is jelentős mértékben különbözőek voltak, és semmiképpen nem voltak újra megismerhetőek illetve feltárhatóak. - A vallási kérdések egyrészt a rendi kultúra, másrészt - és mindenekelőtt - a politikai élet részeként aktuálisak maradtak. A szerződések, a privilégiumok, a megállapodások - amelyeknek tárgya a hitvallás problematikája volt - a politikai jogok és szabadság részének számítottak, méghozzá különböző szinteken (birodalmi béke, rendi privilégiumok, városi jogok). - A politika első vonalában élőket megillette az a jog, hogy alattvalóik konfesszionálását meghatározzák. A középkori, „egyház megőrzése" (custodia ecclesiae) fogalom ezzel új tartalmat kapott, kivált azért, mert a katolikus vidékeken is a hercegek maguknak (és az egyháznak) fenntartották a püspöki jogok (iura episcopalia) bizonyos részeire szóló igényüket. 143