Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

- Az egyén ezzel a választás kényszere - hogy, tudniillik valamely kritérium, illetve kritériumok alapján döntenie kell a két vallási tábor között - elé került, mely döntésében az osztályérdekek, a hatósági előírások és a személyes emancipáltság külön eltérő mértékben játszott szerepet. - Ezáltal az adott személy is rá volt kényszerítve, hogy ő maga is kritériumok felkutatásán fáradozzon, azaz valamilyen módon érdeklődést mutasson a vallási ismeretek iránt, még akkor is, ha ezek sok esetben inkább gyenge és a csoportérdekek által meghatározottak voltak. - Az orientáció azt eredményezte, vagy legalábbis megkövetelte, hogy az, a vallásosságban, az etikai- és erkölcsi magatartásban és meggyőződésben megnyilvánuljon, illetve mindezeket meghatározza. Ezeket még tetézte, hogy az egyház szervezeti rendszerében lassanként olyan változások következtek be, amelyek legalább részben kihatással voltak az egyes emberekre. Lényeges volt azonban, hogy - sem az alsóbb egyház alapvető rendszerében és adományozási rendjében nem hajtottak végre lényegi változtatásokat, - sem pedig - néhány és későbbi kivételtől eltekintve - nem építettek ki egymással is konkuráló egyházi intézményeket, hanem inkább ragaszkodtak a középkor virágzó szakaszában keletkezett plébániák egységes hálózatához, amelyet lassanként felosztottak az egyházak között. 4.) Minthogy e folyamat a különböző térségekben eltérő gyorsasággal zajlott le, és ezt az egyes emberek különböző gyorsasággal érzékelték ezeket, így az események megértése is csak lassan bontakozott ki. Mindezeken túl a mozgalom jellégét lassan megváltoztatta. Az eltérések okai a különböző tényezők együttes hatásából adódtak: - Sok országban és városban a hatósági intézkedések érintették egyházak vezetését, ám nem ezek az intézkedések voltak döntőek, hanem az a kérdés, hogy alapjában milyen mértékben törekedtek az illetékes püspök joghatóságának megvonására. - A tanítás és az istentiszteletek rendjének a kérdését csak lassan tisztázták, és az egyházreform különböző vitairataiból, amelyek az addigi rendszer védelmezőitől például Berthold Pürstinger chiemseei püspök - is származtak, még a művelt emberek számára sem volt egyszerű saját álláspontjuk kialakítása. - Több jellegzetességnek, amelyeket később vallásspecifikus sajátosságnak véltek és értelmeztek - mint például az ostya felmutatása az istentisztelet során -, előzőleg még nem volt ilyen jelentése. A liturgiái szertartások túláradóak, terjengősek és terjedelmesek voltak, miközben valamennyi - leszámítva a zürichi reformációt és kísérő áramlatait - az „egység"-ből akart valamit a folyamatosságban megőrizni. - Éppen az értelmiségiek próbáltak meg várakozó álláspontra helyezkedni, illetve a középutat választani. Ők a teológiai és a strukturális egyházreform-kezdeményezéseket - amelyek gyökerei részben a humanista szkepticizmusra mentek vissza (szentek tisztelete, amely részben nem szavahihető legendákból indul ki) -, azzal a szán140