Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

dékkal kapcsolták össze, hogy a hagyományos egyházi szervezeten belül maradjanak, ám ezek a valóságban igencsak különbözőnek tűnhettek. - Az áramlatok részleteiket tekintve nagyon differenciáltak voltak. Ilyen volt a „csuhások gyűlölete és a nagy üvöltés"

3 elnevezésű mozgalom is, amelyben az egyházkritika hagyományos szófordulatai - lusta, kövér szerzetesek, pápa ellen irányuló kritika stb. - párosultak azokkal a törekvésekkel, amelyek radikális változtatásokat kívántak végrehajtani az egyházban. 5.) E tények ellenére folyamatos fejlődés mutattak azok a vallási pártok, amelyek legkésőbb 1526, illetve 1529 során alakultak, és mindkét speyeri birodalmi gyűlésen, de olyan területeken is, mint például az 1527/1529. évi egyházvizsgálat a szász választó-fejedelemségben, vagy az 1528. évi braunschweigi egyházi rendtartás - felhívták magukra a figyelmet, és mindez elvezetett a konfessziókhoz, azaz a hitvallásokhoz. Közben az 1530-ban megjelent Confesüo Augustana (Ágostai Hivallás), amely valójában inkább az azonos helyzetet kívánta kiemelni, ám amely hamarosan a lutheránusság önálló felekezeti álláspontjának mérföldkövévé vált. A fejlődés többé-kevésbé párhuzamosan következett be több területen, mégpedig a különböző térségekben az adott körülményektől függő időbeli eltolódással. Az események sorából a következőket érdemes kiemelni: - Rendszerint a vizitációk, az egyházlátogatások során az igehirdetést és annak tanszerű tartalmát kellett vizsgálni. Ehhez a teológiai megnyilatkozások szolgáltak alapul. Az azokban foglaltaktól eltérő véleményeket megrovással illetve elbocsátással büntették. Természetesen a vizitátoroknak a lelkész(ek) életvitelét és vagyoni helyzetét éppúgy meg kellet vizsgálniuk, mint a gyülekezet híveinek magatartását, és tájékozódniuk kellett a jogi körülményekről (kegyuraság, javadalmak és azok gondnoksága, iskolák stb.) is. - Ezekkel a vizitációkkal kapcsolatban olyan, egyházvezetési feladatokat ellátó hivatalok jöttek létre, amelyek a „protestáns" területeken átvették a püspöki konzisztóriumok teendőit. Ugyanakkor a „katolikus" vidékeken a reformintézkedések nagymértékben a fejedelem akaratától függtek (I. Ferdinánd Ausztriában: pátensek, vizitációk, reformtörkevések). Ezek az „egyházi hivatalok" a fejedelem igazgatása alá tartoztak, és a következő feladataik voltak: egyházi igazságszolgáltatás (beleértve a papok feletti rendi bíráskodást), a vagyonkezelés felügyelete, és nem utolsósorban a feloszlott egyházi alapítványok (kolostorok) vagyonának ellenőrzése, továbbá - a kegyúrral együtt - a papi hivatalok betöltése, átszervezés a plébániákon (misefelajánlás elmaradása, lemondás oltárjavadalmakról stb.). Goertz, Hans-Jtirgerv Pfaffenhaß und groß Geschrei. Reformatorische Bewegungen in Deutschland. München, 1987. 101-118. p. Goertz saját kutatásait tovább vitte: Vő.". Antiklerikalismus und Reformation. Sozialgeschichtliche Untersuchungen. Göttingen, 1995. 7-20. p. Ezzel a Peter Blicke és iskolája által felállított társadalom- és egyháztudományi reformáció korabeli interpretációs modelljén kívül egy új modellt állított fel a reformáció utáni fejlődésről, amely részben igencsak figyelemreméltónak tekinthető, még akkor is, ha valószínűleg csak egy rövid ideig volt jelentősége. 141