Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

nem tudták e törekvéseket megakadályozni. A wittenbergi professzor kijelentéseinek azért volt ilyen széles és gyors támogatottsága, mert - régóta hiába remélt és kezdeményezett egyházi reformokat követelt, amelyek korábban a meggyó'zó' és világos szándékok és megfelelő támogatottság ellenére lényegében kudarcot vallottak - Luther egy olyan időszakban tette őket közzé, amelyben a műveltség és az emancipáció egy magasabb foka az eddigi - bennük az egyházhoz való - kötődéseket is meggyengítette - a földi jogaikhoz ragaszkodó egyházak struktúrái - amelyek a lelki tulajdonságok ártalmára voltak - sokakban bosszankodást és felháborodást keltettek - a társadalmi formák átalakulóban voltak. Kialakult a városi társadalom és az ún. újkori állam, ami visszahatott az egyházra is - tekintettel a gazdasági változásokra (a pénz elértéktelenedése) és az életszínvonal emelkedésére, az egyházi rendszer fenntartás egyre több pénzt igényelt. Mindezekhez még a helyi tényezők is hozzájárultak, amelyeket ugyancsak figyelembe kell venni, minthogy helyenként különösen jelentős elégedetlenséget okoztak. Bár ezek már Luther előtt is fellobbantak itt-ott anélkül, hogy tényleges változtatást vagy javulást hoztak volna. Luther tézisei, és ami azokat követte, valószínűleg azért jártak eredménnyel, mert nem strukturális javításokat vettek célba, és egyáltalán nem közvetlenül az egyház intézményének egzisztenciális alapját kérdőjelezték meg. Kétségtelenül ezt tették azon mozgalmak, amelyek Luther tanaival csaknem egyidőben keletkeztek: az újrakeresztelkedők mozgalma 1524-ben Zürichből indult ki, az ún. rajongók, azaz a társadalmi forradalmat keresztényi alapokon követelők csoportjai 1525-ben léptek fel, akik részben Lutherre - miként Michael Gaismeierre - vagy Ulrich Zwinglire hivatkoztak, és akiket csak nehezen, részben csak jelentős katonai erőfeszítésekkel tudtak legyőzni (Thomas Müntzer, az újrakeresztelők münsteri birodalma, salzburgi parasztfelkelés). 3.) Ezek - a bár Luther nyomán megindult, később azonban sok helyen valójában tőle függetlenül létrejött - mozgalmak sok tekintetben változások sorát indították el, mely változások nem csak az egyház intézményét érintették, hanem az egyházon belül az egyes személyek helyzetét is megváltoztatták, illetve megváltozott az egyház önértelmezése is. Anélkül, hogy belemennénk e folyamat ismertetésébe, amelyet felekezetképződés neveznek, előzetesen utalnunk kell néhány tényre, amelyek a csak jóval később, 1690-ben Veit Ludwig von Seckendorf által reformációnak nevezett mozgalom kiindulópontjából, majd a történetéből adódtak: - Azok a törekvések, amelyekkel a mozgalomnak gátat akartak vetni, megfeneklettek, mégpedig mind kezdetben - amikor még úgy gondolták, hogy az eretnekek üldözését célzó, úgymond bevált intézkedésekkel el tudnak valamit érni -, mind később, amikor - nem utolsósorban a számos vallásvita keretében - a szétválásra törekvő csoportok egyesítésén fáradoztak. 139