Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Varga]. János: Reformáció és rekatolizáció a dunántúli végeken

Az ügy további részleteit nem ismerjük. Ugy tűnik, hogy a Kanizsai Pálfi levelében említett evangéliumi és emberi igazság egyaránt megcsúfoltatott: Zichy Pálnak ugyanis sikerült megosztani a veszprémi őrséget, és Pathai ellen hangolni a katonák egy részét.

71 A pápai prédikátor közbenjárása és Batthyány (II.) Ferenc közvetítési kísérlete is kudarcot vallott.

72 A püspök 1624 októberében Kiskomárom várába költözött,

73 Kanizsai Pálfi pedig elhagyta Pápát, és 1625-től Németújváron látta el a lelkészi teendőket.

74 A dunántúli végeken zajló rekatolizáció két alaptípusának, a gyors és határozott földesúri beavatkozásnak, valamint a törvényben rövidebb-hosszabb időre biztosított szabad vallásgyakorlatnak az ötvözetét mutatja a Batthyány-nagybirtok, ahol a család tagjai dominuszként és dunántúli főkapitányként is kinyilvánították akaratukat. A dunántúli egyházkerület patrónusának, Batthyány (II.) Ferencnek az időszakát a protestantizmus csendes létezése mellett a reformált egyházakkal szemben megnyilvánuló ellenérzés és a rekatolizáció lassú térnyerése jellemezte. Erre utalnak az alábbi dokumentumok: Körmend, 1614 december: Alsólendvai Péter helybeli prédikátor jelenti Batthyány (II.) Ferencnek, hogy a György deák névre hallgató jaki tiszttartó, katolikus papokat vitt be Körmendre. „Vasárnap ... harangoztatott, az házba sem fértek be, annyian mentek misére és gyónásra."

15 Követendő példaként említette György deák a monyorókeréki és vépi tartományban kialakult gyakorlatot, ahol nincs ember, aki prédikátort merne behívni, mert a katolikus földesúr megöleti a reformált vallás hirdetőit. A hívek még a szomszéd faluba sem mernek átmenni a vasárnapi istentiszteletre, mert darabontok állják el az utat, és „erősen megbüntetik" a parancs megszegőit.'

6 Körmend, 1615 március: Ugyancsak Alsólendvai Péter írja, hogy a katolikus papok Körmendre érkezésekor a várbeliek és a polgárok megtagadták tőle az anyagi szolgáltatást, mert mint mondták: „... aki felfogadta ... [az] fizessen neki."

11 Majd így kesereg: „... senkinek nincsen gondja az Isten igéjére, senkitől semmi táplálásom, oktalan állatokra gondot viselnek az emberek, szegény fogyatkozott [lelki] tanítókra nem."

18 Lásd a 24. jegyzetben idézett levélrészletet. 72 Iványi, 1990. 315. p. 73 Iványi, 1990. 303. p. Payr, 1924. 201. p. Az 1681:26. te. biztosította a veszprémi ó'rség számára a szabad vallásgyakorlatot. MT 1657-1740. 287. p. 75 Iványi, 1990. 178. p. 76 Uo. 77 Iványi, 1990. 180. p. 78 Iványi, 1990. 179. p. 134