Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

Katonai reformeri erényeit Schwendi a magyar hadszíntéren is kiválóan bizonyította. Pusztán háromesztendős magyarországi tevékenysége alatt olyan újítások sorát kezdte meg, amelyek alapvető szerepet játszottak a felső-magyarországi határvédelem létrejöttében. Röviden úgy is fogalmazhatnánk, hogy c területen az új végvárrendszer alapjainak tetemes részét Ő tette le. Reformjai elsősorban két fontos célkitűzés megvalósítását szolgálták: Schwendi - részben magyar és idegen kapitányok, felső-magyarországi nagybirtokosok és várépítészek javaslatai,

34 részben saját tapasztalatai alapján - felismerte, hogy a bécsi hadvezetésnek az oszmánok mellett ezen az országrészen még egy másik komoly ellensége is van. Nevezetesen a szultán vazallusa, az erdélyi fejedelem, akinek támadásaival szemben ugyanúgy fel kell készülni, ugyanúgy szükséges védekezni, mint a török betörések ellen. Ezt hatékonyan úgy vélte kivitelezhetőnek, hogy az ország keleti határterületén külön kis védelmi zónát szerveznek, amely előretolt védőbástyaként szolgálhat Erdéllyel szemben. A főkapitány az új védelmi egység kialakítását Szatmár 1565 februárjában történt visszafoglalását követően tüstént megkezdte. Újításának lényege az volt, hogy a Tiszántúlon fekvő várakból (Szatmár, Kisvárda és Ecsed) és az ellátásukra alkalmas vármegyékből (Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa) Szatmár központtal olyan határzónát szervezett, amely alkalmas lehetett az Erdély belsejéből vagy Nagyvárad felől érkező támadások feltartóztatására. így kezdődött meg 1565-ben az ún. tiszántúli kapitányság felállítása, amelynek élén az ezt követő másfél évszázadban a szatmári vár mindenkori főkapitányai álltak. Az első a krajnai származású Erasmus Mager von Fuchsstatt volt.

35 S hogy a Szamos-parti vár alkalmas legyen e feladat betöltésére, Schwendi generális a kis középkori várat a kor modern, itáliai erődépítészeti eljárásainak segítségével hatalmas erődítménnyé alakíttatta át. Az új erődváros a Magyarországon várépítő dinasztiaként szolgáló Baldigara testvérek - a tervező Cesaro, az építő Giulio, valamint a szakértő Ottavio - munkájának eredményeként és elsősorban a torinói vár mintájára az 1570-es évek közepére készült el.

36 Az ötszög alaprajzú végvár így lett a magyar határvédelmi rendszer egyik legmodernebb erődítménye. Az új védelmi övezet megszervezésével pedig a magyarországi végvárvonal olyan speciális része jött létre, amely nem a kereszténység örök ellenségei, a világhódító oszmánok birodalmával, hanem egy, a Lásd például 1555-ből Báthory András kiváló helyzetfelismerését: Pálffy Géza: Egyesítendő tartományból az ellenségig. Erdély a Habsburg politikai és hadvezetés célkitűzéseiben a 16. század közepén. Báthory András 1555. évi tanácsának tanulságai. In: História manet. Volum omagial. Demény Lajos Emlékkönyv 75. Ed. Violeta Barbu, Kinga S. Tüdős. Bucuresti-Cluj, 2001. 67-84- p.; illetve Cesaro Baldigara itáliai várépítész jelentését Szatmár kiépítésének szükségességéről: Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. Bp., 2000. (továbbiakban: Domokos, 2000.) 9192. p. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.) Pálffy Géza: Védelmi övezetek a Tiszától keletre a 16. században. In: In memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk. Lengvári István. Pécs, 1996. 221-223. p.; L/ó'.: A felső-magyarországi főkapitányság és Erdély Báthory István uralkodása idején, 1571-1586. A Báthory-kutatás egy feldolgozatlan kérdésköréről. = Mediaevalia Transilvanica, 1997. nr. 1-2. 115-116. p. Fodor Ferenc: Szatmárvár. Egy török- és kuruckori végvár életrajza. = HK 1956. 3-4. sz. 64-67. p.; Domokos, 2000. 54-55., 81-84. p. 109