Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

VÉGH PÉTER: Előszó

ELŐSZÓ 1944 vége felé, amikor talán már senki előtt sem volt kétséges a nemzetiszocialista rémuralom végleges bukása, Magyarországon sok ember a fenyegető szovjet megszállás előli menekülést választotta, mások szinte kilátástalan ellenállást tanúsítottak a fennálló rendszerrel szemben, és megint mások állhatatosan kitartottak szeretett magyar hazájukban, minden terhet és nehézséget magukra vállalva ezzel. Szüleim minket, gyermekeiket - a 13 éves Erzsébetet, a 1 1 éves Pétert és a 6 éves Mária Angelikát - biztonságba akartak helyezni, és ezért 1945 elején barátaikhoz, Ausztriába vittek. Ki merhette volna akkor remélni azt, hogy Európában még ugyanabban az évszázadban egy alapvető' politikai fordulat szemtanúja lehet, sdt hogy régi hazájában újra gyökeret ereszthet? Az olyan embereknek, mint nagybátyám - Végh Gyula, aki két szörnyű háborút élt át, azok minden politikai következményeivel együtt - 80 évesen már nem volt erejük ahhoz, hogy életművük pusztulását elviseljék. Mi, a szűkebb rokonság, de sok kutató, művészettörténész és értelmiségi, akik életművét újra felfedezik és feldolgozzák, a művészi alkotómunka és kreativitás gazdagságával, valamint egy magasan művelt és képzett, saját nemzedéke iránt erős felelősségtudattal rendelkező személyiséggel találkozunk. De egyre növekvő érdeklődéssel olvassuk terjedelmes írásait, tudományos munkáit, akárcsak naplóit, amelyek igazi kortörténeti kincset jelentenek, hiszen az 1880 és 1950 közötti, mozgalmas időszak nagy jelentőségű dokumentumait képezik. Kötelességünknek tartjuk, hogy szintúgy rendkívül tevékeny feleségével, Wimpffen Máriával Magyarországon, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban közösen kifejtett, sokoldalú munkásságát a kultúra iránt érdeklődő emberek mind nagyobb köre számára hozzáférhetővé tegyük. Közös, verebi atyai házunk a háborús zűrzavar és pusztítás áldozatává lett. A bozsoki kastélyt - nagybátyám második magyar otthonát - szállodává alakították át, és az ausztriai Auseeben álló Végh-villa is ma részben turisztikai célokat szolgál. Szándékunk, hogy Végh Gyula megmentett és megmaradt iratainak, képeinek, leveleinek és műtárgyainak felkutatását és közreadását a jövőben is elősegítsük. Veréb, 2001 . november 20. Végh Péter 7