Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

VÉGH GYULA: Végállomás (vers)

VÉGH GYULA: VÉGÁLLOMÁS Szép, mikor nagy férfiak Nagy emléke fennmarad (Nem mondom: örök időkre) Csak míg más nem jő helyébe Ezért kell szobrot emelni, Utcát róluk keresztelni. Büszkék méltán a nagyok Am én is büszke vagyok! Nem hogy szobrot érdemeltem, Utcanév sem jár énnekem; Mégis: nevem emlegetik Városszerte, nem feledik Átmentem a köztudatba, Akár Kossuth, Pékár, Klapka ... Hogyan? - Ugy, hogy autóbusz S Beszkárt, (akit villany húz) Minden vonal mindkét végin, Ugy az újon, mint a régin, Kiszállóját, beszállóját, Megálló végállomását Személyemet megtisztelve Énrólam nevezte! OSZK QH 3694. VÉGH GYULA.- BORURA DERŰ. 1936. 14. FOL. A VEREBI VÉGH CSALÁD CÍMERE.