Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

TÓTH KÁLMÁN: Verebi Végh Gyula és az 1912. évi „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás"

Végh Gyula idézett írásában felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak a várkastélyok kincsesházai őrizhetnek komoly műkincseket, hanem a „szerény hajlékpk rég feledésbe ment, ládafiában tartott kisebb tárgyairól is bebizonyosodhat: ...a praetium affectionis mellett még valódi műértéke is fan."

54 E megfontolásból a rendezobizottság kívánatosnak tartotta, hogy azok is részt vegyenek a kiállításon, akik csak egy-egy műtárgy birtokában vannak. Bizonyára Végh Gyulának is része volt a bejelentési határidő" augusztus 20-ig való meghosszabbításában.

55 Programadó írás a Yasvármegye augusztus 18-ai számában Végh Gyula tollából megjelent „Mit akar a műtörténeti kiállítás?" című cikk. „A vasvármegyei műtörténeti kiállítás nem lesz szoros értelemben vett történelem, még kevésbé szorítkozik Vasvármegye történelmi múltjára. Ha célja lett Volna ez utóbbinak ismertetése, akk°

r be kellene mutatnia az őskori leletek, római feliratok és néprajzi kuriózumok mellett az ország ezen része történetének mozzanataira vonatkozó mindennemű emlékeket, okiratokat, autentikus - habár esztétikailag értéktelen képeket, a nevezetesebb egyénekre vonatkozó ereklyéket stb. Sőt ki kellene terjeszkednie a megye lakosságának kulturális, gazdasági, ipari és társadalmi fejlődése minden ágára a legősibb kortól a legújabbig, kijárva keretéből mindazt, ami a vármegye történetével közvetlen Vagy közvetett Vonatkozásban nem áll Ehelyett a kiállítás programja felöleli a vármegye területén testületek és magánosok tulajdonában talált régiségeket, képeket, szobrokat, bútorokat, szöveteket, porcelánokat és fegyvereket, ékszereket, használati és fényűzési tárgyakat, amenynyiben ezen tárgyak valódi műbeccsel bírnak, de tekintet nélkül származásukra és történeti vonatkozásaikra. Ha az ily kiállítás nem is mozdítja elő közvetlenül a megye történetének ismeretét, hiszen nehéz is volna a heterogén tárgyak sokaságából egységes és áttekinthető történelmi képet alkotni — ha talán a lokálpatriotizmus érdeklődését kevésbé képes is kicsalogatni, de annál szélesebb körök figyelmét fogja szűkebb hazánk felé irányítani, minél sokoldalúbb, általánosabb lesz a tárgyak kiválasztásánál uralkodó szemlélet, minél szigorúbb a kritika, minél magasabb a kiállítás színvonala. Ha pedig műértékük szerint becsüljük a kiállítandó tárgyakat, akkor nem szorítkozhatunk a hazai, még kevésbé a megyebeli készítményekre. ... A gyűjtésnek Vas megye területére való korlátozását a célszerűség diktálta: itt van mód kellő intenzitással folytatni azt. A hely, idő és anyagi eszközök korlátolt volta tette szükségessé a kiállítás anyagának és a bemutatandó műtörténeti korszakoknak bizonyos megszorítását is. Ezért a gyűjtés nem terjedt ki a grafikai és könyvészeti anyagra, valamint az 1848 utáni évekre. ... A bejelentett tárgyak mennyisége és minősége máris igazolta a rendezőség azon feltevését, hogy ily műkincsek a megye területén fölös számban találhatók- Nem kérkedni akarunk ezzel a gazdagsággal, hanem ismerni és megismertetni kívánjuk őket, hogy a nagy tülekedésben, sietségben, porban és érdekhajszában, melyben ma élünk, egy percig megpihentessük szemünket és szívünket a tegnap békés szépségén mely engesztelőleg, de egyszersmind bátorítólag szól azokhoz, akik szeretettel közelednek hozzá. "

56 59