Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

TÓTH KÁLMÁN: Verebi Végh Gyula és az 1912. évi „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás"

„ELÉG FÁRADSÁGOS, DE MULATSÁGOS IS VOLT VÉGIGJÁRNI A MEGYÉT..." A jó előkészítő munka meghozta gyümölcsét, megyeszerte élénk érdeklődés kísérte a szervezőiroda munkáját. Június végére már megérkeztek az első bejelentések. Batthyány Lajos gróf Ikervárról, Erdődy Sándor gróf Vépről, Bezerédj Dénes gróf Szentivánfáról, az egervári és kőszegi plébániák, a kőszegi bencés rend, a szentgotthárdi cisztercita rend, a rohonci és a szalonaki izraelita hitközség rendkívül értékes műtárgyakat jelentettek be.

57 További egyházi testületek egyelőre azonban nem nagyon buzgólkodtak a bejelentéssel. Ezért a rendezőség hírlapi cikkben kérte támogatásukat,

58 Mikes János gróf, megyéspüspök pedig körlevéllel fordult az egyházmegye papságához: „A Kultúregyesület fönt Vázolt célját a magam részéről is helyeselvén és előmozdítani óhajtván, felhívom Kegyességteket, hogy a felügyeletükre bízott egyes templomok és intézetek birtokában levő és a kiállításra küldhető egyházi műtárgyakról f hó 15-ig hozzám jelentést tegyenek- " „Megyeszerte elküldettek a felhívások, bizottságok k°P°£t

ama

k az úri palotákba és szerény hajlékokba. '^

0 - írta Végh Gyula a Vasvármegye már idézett, 1912. június 29-én megjelent számában.

6

' A bizottságok személyi összetételéről Végh Gyula naplójából szerezhetünk információt: „Az anyag tényleges összegyűjtését mi hárman végeztük- Miske Kálmán, az örokfcé megsértődött Széchenyi Rezső, akit ezért magunk között csak vakbélnek neveztünk és én. Elég fáradságos, de mulatságos is Volt végigjárni a megyét egyik kastélyból a másikba, faluról falura, plébániáról plébániára, kiválasztani, összeírni a kiállításra alkalmas tárgyakat, rábírni a tulajdonosokat, hogy azokat a kiállítás céljaira engedjék át. Néhány csalódásban is volt részünk, de sok kellemes meglepetést is értünk- "

62 Valószínű, hogy legnagyobb műgyűjtemények tulajdonosait keresték fel elsőként. Július első hetében Batthyány-Strattmann Ödön hercegnél jártak,

63 akinek körmendi gyűjteményéből származó műtárgyak, főként fegyverek alkották az 1896-os millenniumi kiállítás történeti osztályának egyharmadát.

64 A bizottság munkájának sikerét mutatja, hogy Erdődy Gyula gróf vépi kastélyának gyűjteményéből olyan tárgyakat adott kölcsön, amelyeket már több nagy kiállításra, köztük a millenniumi kiállításra is eredménytelenül kértek.

6 Batthyány Iván gróf, a németújvári hitbizomány akkori élvezője is készséggel engedte át az összes kért műtárgyakat, két portré kivételével: „Az egyik nőt, a másik szőke szakállas férfit ábrázolt, a hagyomány szerint Luther Mártont és feleségét. A Batthyány-ak tudvalevőleg buzgó protestánsok voltak és szoros összeköttetésben voltak Wittemberggel. De a jelenlegi generáció már ismét annyira katolikus, hogy - Iván szerint — »egy Batthyány nem állíthatja ki Luther arcképét.«"

64 Batthyány Iván németújvári várának lovagtermében találtak rá a bizottság tagjai Bruegel: Szent János szónoklata című eredeti, kiválóan restaurált festményére, amely Végh Gyula naplóját idézve a „kiállítás clou-ja "

67 lett. Két, arannyal átszőtt, nagy értékű m