Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

sa ugyanis Magyarországot, amely a halálos ellenségének tekintett bánt gyűlöli, nyílt lázadásra keserítené a királyi hatalom ellen; ezért a magyarországi teljhatalmú biztos, akinek kiküldését az adott helyzetben ő is szükségesnek látja, bárki legyen, csak ne Jellacic. Az osztrák miniszterelnök hamarjában nem tudott erre mit mondani. A bán kinevezését, ha akarta volna is, már akkor se tudta volna meggátolni. Válaszképpen a pesti országgyűlés még mindig nála heverő', szentesítetlen pénz- és hadügyi törvényjavaslatait adta vissza Batthyánynak. Egyébként nem tudható annak oka, hogy Pest miért nem tett eleget az uralkodó szeptember 8-án megírt kívánságának, amely a törvényjavaslatok szakminiszteri indoklását igényelte. Ezek után Batthyány Récseyt kereste fel és figyelmeztette: miniszteri kinevezése csupán Vay felterjesztésében és ellenjegyzése mellett lenne törvényes és érvényes. Intette, hogy ne engedje eszközül használni magát a szemmel láthatóan készülő puccshoz, és ne írjon alá semmiféle manifesztumot se, mert ahhoz nincs joga. Récsey tagadta, hogy tudomása lenne államcsíny előkészítéséről, és állítása szerint ő csupán a hadügyi (?) tárca átvételére kapott felkérést. Megígérte egyébként, hogy a szóban forgó manifesztumokat akkor sem fogja ellenjegyzésével törvényesíteni, ha erre felszólítanák őt. Batthyány átmenetileg meg is nyugodott. Wessenberg Latour tervét még a Batthyányval történt utolsó találkozása előtt, arra hivatkozva, hogy a kormányalakítással megbízott Vay - akiről azt sem tudták, hogy vállalja-e a miniszterelnökséget - nagyon távol tartózkodik, a vészterhes körülmények viszont sietést parancsolnak, módosítással terjesztette a király elé. Eszerint Ferdinánd a kormány összetételére nézve kérjen javaslatot Récseytől, annak tetszésére bízva, hogy indítványának megtétele előtt érintkezésbe lép-e Vayval vagy sem. A király már alá is írta az előterjesztést, ám kiadását le kellett állítani, mert Récsey miniszteri kinevezésének terve Batthyányi ellenállása miatt kútba esett. Batthyány eltökéltsége az ausztriai udvari és kormánykörökben nagy zavart, sőt riadalmat keltett. Ferenc Károly főherceg és mások is, Wessenberg ötletére, először Nádasdy Mihály államminisztert kísérelték meg rávenni Récsey kinevezésének ellenjegyzésére. De annak vonakodása miatt és belátva azt is, hogy ezt az eljárást se lehetne törvényesnek beállítani, felhagytak győzködésével. Ehelyett október 3-án példátlanul megdöbbentő lépésre vetemedtek: a jogszerűség teljes mellőzésével és anélkül, hogy Vay miniszterelnöki megbízatását visszavonatták volna, rábírták Récseyt, hogy az e napra keltezett saját - már nem is miniszteri, hanem egyenesen kormányelnöki - megbízatását ellenjegyezze, majd ezen komikusan szégyenteljes aktus után, már miniszterelnöki minőségében, aláírásával „legalizálja" az ugyancsak e napra datált, az országgyűlést eloszlató és a hatalmat Magyarországon a bán kezébe adó királyi manifesztumot. Az udvar és az osztrák kormány fejetlenségét mutatja, hogy Récsey október 3-ai kinevezése Vay október 2-ai kinevezésének hatálytalanítása nélkül történt meg, Batthyány végleges felmentésére pedig csak október 3-án került sor. Végül is miből gondolták az udvarban, hogy törvénytelen eljárással a törvényesség pecsétjét üthetik az uralkodó kiáltványára? Récsey e hazaárulással azonos tettekre - a mende-monda szerint - 16.000 forintnyi adósságá&> 96 ^