Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

nak átvállalása fejében és a Batthyánynak adott szava ellenére vállalkozott. Az osztrák kormánynak pedig annyira sietős volt a dolog, hogy a Récsey által ellenjegyzett manifesztumot magyar és német nyelvű publikáltatása végett - szokatlan módon már akkor nyomdába adatta, amikor azt még nem is terjesztették jóváhagyásra őfelsége elé. Récsey szószegéséről Batthyány, aki pedig találkozójukon megnyugodott, a házfalakra kiragasztott manifesztumból október 4-ének reggelén értesült. Az október 3-ai keltezésű, a magyar országgyűlés feloszlatását és a bán teljhatalmú biztossá nevezését tudató kiáltványon ellenjegyzőként Récseynek mint miniszterelnöknek a neve díszelgett. Batthyány azonnal megkereste őt, tanuk előtt hányta szemére kétkulacsos viselkedését, jellemgyengeségét és tette törvénytelenségét, a manifesztumot pedig úgy minősítette, hogy az önkényes hadüzenet a magyarok ellen és egyben minden törvényesség olyan megvetése, amely után Magyarországnak nincs más választása, mint gondoskodni saját önvédelméről. Mivel felmentésével végleg megszűnt miniszterelnöksége, és e tényt a kiáltvány közvetve úgyis tudatta Magyarország népével, feleslegesnek találta, hogy erről a magyar országgyűlést külön is tájékoztassa. Október 5-én odahagyta Bécset, hazatért ikervári otthonába, majd saját alkalmazottaiból és volt jobbágyaiból népfelkelést szervezett, és említett, a Háznak szóló, de el nem küldött levelében tett ígéretével összhangban, közpolgárként kelt hadra Jellacic egyik, a Dunántúlon át Horvátországba visszatérni szándékozó seregrésze ellen. Október 6-án délelőtt a Ház ülésén, még mielőtt az országgyűlés a 3-ai manifesztumról és arról értesült volna, hogy Batthyány előtte nap a császárvárosból Magyarországra indult vissza, egy Mártonfy Károly nevű képviselő - általános helyeslés közepette - felvilágosítást kért Pázmándy házelnöktől, illetőleg a honvédelmi bizottmánytól Batthyány hosszúra nyúló bécsi tartózkodásának mibenlétéről. Mert abban az esetben, mondta Mártonfy, ha miniszterelnöki minőségében időzik ott, ténykedéséről már csak azért is tájékoztatni kell a Házat, hogy ne keletkezhessen olyan gyanú, amely távollétének okát olyan alkudozás folytatásának véli, „amelyről beszélni szégyen, beleereszkedni bűn volna". Pázmándy emlékeztette a képviselőket: Batthyány az általuk ismert minőségben, feltételek közt és céllal utazott előbb a táborba, majd Bécsbe. Utalt rá, hogy ügyvezető miniszterelnökként is feladata a király törvényes intézkedéseinek ellenjegyzése. Bevallotta, hogy Batthyány bécsi működéséről nincsenek se neki, se a honvédelmi választmánynak ismeretei. Egyébként a házelnök szerint Batthyány ottani tevékenysége csak akkor érdemelne figyelmet, ha a honvédelmi választmánynak utasításokat adna, azaz gyakorlatilag venne részt a kormányzásban; ám ő ezt nem teszi; a nevezett választmány viszont - a Ház jóváhagyásával és ideiglenesen - nélküle is eredményesen működik a kormányzás azon szféráiban, amelyekben az ország adott helyzetében elsősorban kell cselekedni, nevezetesen a rend fenntartásának és a haderő szaporításának területén. A képviselők vita nélkül vették tudomásul a fentieket. Az exminiszterelnök - amint ezt Bezerédy Istvánnak megírta - mégis zokon vette a Házban történteket. Bezerédy október 16-án kelt válaszlevelében megnyugtatta, hogy az országgyűlésért 97 **>