Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

ző irat felmutatásával próbálja meg bizonyítani. Figyelmeztette Jellacicot arra is, hogy bár Lamberg már nem él, az uralkodó, aki a viszálykodást a fegyveres harc kikapcsolásával kívánja rendezni, mindenképpen megbíz valakit a béke helyreállításával. Ennek hangsúlyozásával igyekezett a bánt rávenni arra, hogy mielőtt serege parancsnokságának átadására kényszerülne, azaz legfeljebb a másodhegedűs szerepét kapná meg, katonáival együtt menjen haza, vagy legalábbis a király újabb intézkedéséig tartózkodjék minden ellenséges lépéstől. De hasztalan próbált hatni a bán önérzetére-hiúságára. Jellacic, akihez még mindig nem jutott el a Lamberg kinevezését vele tudató legfelsőbb kézirat, az eléje tett dokumentumot hamisítványnak nevezte, és nem adott neki hitelt. Batthyány ezek után tudósította a honvédelmi választmányt a táborban történt összezördülésről és annak szerencsés kimeneteléről. Tájékoztatta továbbá arról, hogy Bécsbe megy, mert személyesen kívánja az udvari körök előtt kifejteni a Lamberg útján közvetített királyi parancsok törvénytelenségét és - a dolgok úgyis a császárvárosban dőlvén el - lehetőség szerint, egyébként a Ház határozatával egyezően, elhárítani az onnét fenyegető veszélyt, azaz elejét venni annak, hogy az ottani magyarellenes erők Lamberg halálát alkotmányellenes merényletre használják ki. Bécsbe Batthyány szeptember 30-án érkezett, amikor ott már ismert volt Lamberg tragédiája. Azonnal felkereste Wessenberg miniszterelnököt, akihez Magyarország ügyeiben az udvarból már többször is utasították. Kifejtette neki, hogy sem Majláth kinevezését, sem az országgyűlés elnapolásáról intézkedő királyi leiratot nem ellenjegyezheti. Helytartói tisztség létezéséről ugyanis a magyar törvények mit sem tudnak, az országgyűlés ülésezését pedig a költségvetés elfogadása előtt - és ez még nem történt meg - a királynak sincs joga szüneteltetni. Beszámolt a magyar táborban kifejtett tevékenységéről, ennek keretében a bánnal folytatott tárgyalásáról, majd összegezte azon törvényes okokat, amelyek miatt az ügyvezető miniszterelnökség alól is végleg felmentetni kívánja magát. Ezért is sürgette, hogy Vay tényleges kinevezését, amelyre mindaddig nem került sor, küldjék meg neki ellenjegyzésre, mert a késedelemből csak zavarok keletkezhetnek. Lamberg megölésével kapcsolatban Batthyány kérte, hogy e bűnt Bécsben ne az ország vétkének tekintsék, és ne használják ürügyként valamiféle államcsínyre, hiszen a Ház nemcsak elítélte a gyilkosságot, de bűnvádi nyomozást is kezdeményezett a tettesek után. Nem hallgatta el azon meggyőződését sem, hogy közvetve azok is okai Lamberg végzetének, akik ügyében intézkedtek, mert mellőzték a törvényes formákat, és kinevezését elmulasztották vele ellenjegyeztetni, holott ő megtette volna azt. Arra is kérte Wessenberget: járjon közbe az udvarnál annak érdekében, hogy az a megkezdett utat folytassa, azaz küldjön kellő katonai erővel Magyarországra népszerű királyi biztost, illetőleg főparancsnokot, akit, ha a magyar törvények sérelme nélkül jár el, ő maga - azaz Batthyány - is támogat. Wessenberg ez utóbbi ügyben meg is ígérte befolyásának latba vetését, és ezt részlegesen meg is tette, de minden másról, így arról is hallgatott, hogy Bécs tulajdonképpen mire készül. Hallgatását Batthyány egyrészt lemondása helyeslésének, másrészt rossz előjelnek vette, mert Wessenberg nem ^s 93 «*.