Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

cáfolta egy magyarellenes államcsíny lehetőségét. Batthyány személyes kudarcként élte meg tárgyalásukat. Ügy látta, hogy a haza érdekében tett/teendő minden lépését eleve meghiúsította/hiúsítja a Lambergre vonatkozó határozat, amelyet a Ház, nem várva be az ő vállalkozásának kimenetelét, a neki tett ígéret ellenére hozott, és amellyel ismét jónak látta csorbítani miniszterelnöki hatáskörét, továbbá főleg pedig az altábornagy meggyilkolása. Meggyőződésévé vált, hogy a képviselőket arra az útra, amelyen ő a törvényesség tisztelete miatt - hiszen funkcióban maradását is ehhez kötötte - nem haladhat, az iránta táplált bizalmatlanság vitte. Mindezeket október 2-án megírta a magyar képviselőháznak azzal, hogy lemond mind ügyvezető-miniszterelnöki tisztségéről, mind képviselői mandátumáról, ám elhatározása: egyszerű közpolgárként is mindig küzdeni fog Magyarország jogai és törvényeinek szentsége mellett, akár felülről, akár alulról fenyegetik azokat. Batthyány lemondása azonban csak azután emelkedett jogerőre, miután október 2-án Vayt kormányelnökké nevezte ki, Batthyányi pedig 3-án hivatalosan is felmentette funkciójából az uralkodó. Batthyány mégsem küldte el levelét Pestre, hanem - ki tudja, miért - még aznap megjelentette németül egy bécsi újságban. Feltehetően azt kívánta vele a bécsiek előtt bizonyítani, hogy neki semmi köze sem volt a Lamberget illető házhatározathoz és az altábornagy halálához. A lap azonban úgy interpretálta a levél tartalmát, hogy az exminiszterelnök törvénytelennek tekinti a szóban forgó országgyűlési döntést, holott ő csupán azt kárhoztatta, hogy meghozatalával a képviselők, mert nem bíztak benne, megszegték szavukat. Az Augsburger Allgemeine Zeitung bécsi levelezője október 2-áról már egyenesen azt állította, hogy Batthyány egy követ fúj az udvarral, és a törvényesség leple alatt végrehajtja annak minden rendelkezését. De az efajta híreszteléseket megcáfolták Batthyány lépései. Bécsi tájékozódása alapján, noha konkrétan nem tudhatta, mi is folyik a színfalak mögött, helyesen következtetett rá, hogy a császárvárosban a héják, akiknek élén Latour állt, kerekedtek felül. Ok a bosszúvágytól elvakítva azt látták a leghatásosabb visszavágásnak, ha a magyar országgyűlést nemcsak elnapoltatják, hanem véglegesen berekesztetik, a magyarországi hadak főparancsnokává, egyszersmind a polgári szférában is teljhatalmú királyi biztossá azt a Jellacicot neveztetik ki, akinek hatalmi önállósodásától, amely 11 nappal korábban még lehetségesnek tűnt előttük, már nem kell tartaniuk, hiszen az adott időben nem mint győztes, hanem mint katonai segítségre szoruló menekvő vonult erőltetett menetben seregével Ausztria felé. Ez utóbbi tervvel tudatosan szándékoztak arcul csapni Magyarországot, hiszen tisztában voltak vele, hogy a bán diktátorságába Magyarországon nem fognak beletörődni soha. Tervüket azonban, tanulva a történtekből, egyszersmind a világ megtévesztésére, a törvényesség megtartásának látszatával akarták kivitelezni. Latour eszelte ki azt, hogy kineveztetik a király személye mellett működő miniszterré az adósságairól és jellemgyengeségeiről ismert, ezért mindenre kapható Récsey Ádám tábornokot, a vonatkozó okmányt pedig Batthyány ügyvezető miniszterelnökkel ellenjegyeztetik. Latour azt gondolta, hogy mivel szerinte az eljárásnak ez a módja jogszerű, Batthyány nem tagadja meg a kinevezés ellenjegyzés 94^