Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

egészen érezte makulátlannak magát. Erre vall az is, hogy nem érte be a tragikus esemény jegyzőkönyvi rosszallásával, amelyet a Ház Pázmándy javaslatára szavazott meg, hanem a 28-ai délutáni ülésen keresztülvitte, hogy az országgyűlés a lincseléstől külön nyilatkozatban határolja el magát. Másrészt attól tartva, hogy a történtek után Batthyány az ügyvezető miniszterelnökségtől is megválik, marasztalni akarta őt a' kormány élén, mert úgy látta, hogy a zavar terjedését-növekedését legbiztosabban az ő mérséklő személyisége állíthatja meg. Ezért fogadtatta el egyidejűleg azt a hárompontos - Batthyányhoz küldendő - végzést, amelyben először is felkérte őt a Ház: adja őfelsége tudtára az országgyűlés sajnálkozását a történtek felett, de utaljon előtte arra is, hogy ha „kétségbeesés támad a szentesített törvények uralmáról", akkor a rend és közbiztonság fenntartása a törvényes hatóságoknak se sikerülhet. Azután arra szólította fel a határozat Batthyányi, hogy ne engedje nevét felhasználni az ország sarkalatos törvényeinek megdöntésére. E kívánalom egyébként felesleges volt, mert Batthyánytól távol állt, hogy ilyenhez hozzájáruljon. Végül: a képviselők reményüket fejezték ki, hogy Batthyány, amíg „más törvényszerű ministerium nem alakul", folytatja „alkotmányos hivatalát", és egyúttal megígérték, hogy munkálkodását közreműködésükkel támogatják. Az adott helyzetben Batthyány még nem is szándékozott végleg félreállni. Végiggondolta, hogy visszalépése esetén Bécsben bármilyen törvénytelenséget elkövethetnek. Hiszen hivatkozhatnának arra, hogy mivel Vay tényleges kinevezésére nem került sor, ő viszont már odahagyta tisztségét, nincs kivel ellenjegyeztetni a király olyan rendeleteit sem, amelyek kibocsátásával a körülmények miatt nem lehet várni. Azon meggyőződésben, hogy Pesten Kossuth egymaga is meg tudja - ha akarja - tekintélyével gátolni az anarchiát, visszafordult és a táborba utazott. Móga időközben azzal az indoklással, hogy Martonvásár vidéke alkalmasabb terep az ütközetre, folytatni akarta a visszavonulást, sőt, katonái egy részét már útnak is indította. Ekkor hozták meg a főhadiszállásra Ludvigh János és Repeczky Ferenc kormánybiztosok a honvédelmi választmány azon határozatát, hogy a további hátrálás helyett a seregnek fel kell vennie a harcot. Ennek kihirdetésére hívták össze 28ának éjjelén a haditanácsot a sukorói református templomban. Ezen nagy vita robbant ki. Egyesek a táborba járogató képviselőket azzal gyanúsították, hogy ők lázítják a legénységet tisztjeik ellen. Mások viszont - köztük Perczel Mór és testvére - a tiszteket bélyegezték fekete-sárga hazaárulóknak. A magát legyalázottnak érző Móga kardjának asztalra dobásával jelezte, hogy lemond a vezérségről, és több törzstiszt is követte példáját. A szópárbaj már-már tettlegességig fajult, amikor Batthyány lépett közbe. Az ő szavára csatolta újra fel kardját Móga és engedett a többi tiszt is. Sőt bejelentették: ha a bán támad, készek ellentámadásba átmenni. És Móga ki is adta a parancsot: ha Jellacic csatát kezd, a sereg szálljon szembe vele. Ezúttal Batthyány békéltető fellépése harmadízben játszott meghatározó szerepet a hadsereg egységének megőrzésében, amely a másnapi pákozdi helytállás előfeltétele volt. Ezek után kereste fel hajnaltájt Batthyány személyesen a bánt, hogy Lamberg megbízatásának valódiságát az altábornagynál talált eredeti kineve^92^