Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

felkorbácsolásában nem kis mértékben játszott közre a Háznak előző éjszakán hozott és az utcákon kiplakatirozott határozata. A honvédelmi választmány, amelynek Pesten lévő 3 tagját Batthyány távollétének idejére a képviselők Lamberg megölését követően előbb zárt, majd nyílt ülésükön egyhangúlag felhatalmazták minden olyan intézkedés megtételével, amelyet az ország védelme kíván, az említett futárral öt iratot küldött Batthyánynak. Közülük négyet a halott Lambergnél találtak. Egyikük egy szeptember 26án Batthyányhoz intézett királyi leirat volt. Arra szólította fel őt az uralkodó, hogy ellenjegyezze a leirathoz mellékelt másik két iratot. Ezek egyikében a király a nádor lemondása miatt ideiglenesen Majláth György országbírót a „királyi helytartóság

11 ügyeinek intézésével bízta meg, az országgyűlésnek címzett másik irományban pedig december 1-jéig elnapolta a törvényhozó testület ülésezését. Az udvar ezúttal eleget kívánt tenni a törvényesség formai követelményeinek, tartalmilag viszont törvénytelenségekhez szándékozott megnyerni Batthyány ellenjegyzését. A magyar törvények ugyanis semmiféle királyi helytartóságot nem ismertek, a királyt - távolléte esetére - helyettesítő nádor pedig országgyűlési választás útján került funkciójába. Azt viszont az évenkénti országgyűlésről rendelkező törvénycikk mondta ki, hogy a következő év költségvetésének megszavazása előtt nem lehet a Ház üléseit felfüggeszteni. A negyedik irat Lamberg kinevezési okmányának eredeti példánya volt. A főparancsnoki posztot vállaló altábornagyról az a hír járta, hogy nem éppen lelkesedett a tavaszi fordulatért. Kétségtelen, hogy Budán, mielőtt a táborba ment volna, Batthyányval akart találkozni. Azt, hogy az említett két irat ellenjegyeztetésén kívül még milyen céllal készült felkeresni őt, teljes bizonyossággal már sohasem fogjuk megtudni. Mintahogy azt sem, hogy kinevezése átvételekor kapott-e az udvarban írásba foglalt megbízatásán túlmutató szóbeli utasításokat? Nem zárható ki annak a feltételezése, hogy nemcsak a már említett két mellékletet, hanem saját magánál tartott kinevezését is ellenjegyeztetni és ezzel törvényesíttetni akarta Batthyányval. Ez utóbbinak ellenjegyzését az uralkodó nem kérte Batthyánytól, és annak sincs nyoma, hogy ennek szükségességét a király környezetéből valaki említette volna Lambergnek. De arra se utal semmi, hogy az ellenjegyeztetést megtiltották volna neki. Erre tehát felső parancs megszegése nélkül is tehetett volna kísérletet. A másik oldalról nézve pedig szinte biztos: Batthyány, ha ez az ára a belháború megszüntetésének, egyszersmind Lamberg kezeskedik arról, hogy katonai hatalmát nem használja fel a magyar alkotmány és törvények ellen, kontraszignálja és ezzel törvényessé teszi az altábornagy megbízatását. Az ötödik irat Kossuth levele volt. Ebben először a honvédelmi választmány nevében számolt be Lamberg sorsáról; azután saját nevében és azon megjegyzéssel, hogy amit ír, „titok, egyedül s kizárólag elnök gróf úr által tudható", majd - hazafiságára hivatkozva - szinte könyörögve kérte Batthyányt: „ne hagyja kormány nélkül a minden oldalról pártütéssel környezett hazát"; siessen a képviselők körébe a nemzet sorsa felett döntő, kormány nélkül viszont elintézhetetlen ügyek irányítására, mert „ha egyszer a nép dühe veszi át a hatalmat, akkor minden veszve van". A fenti utolsó mondat árulkodik arról, hogy Kossuth a Lamberggel történtek miatt és után nem ^91 At