Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

eredményéről és egyáltalán a táborban tapasztaltakról. Vagyis a történteket, kivéve Vay miniszterelnöki megbízatását, amelyet Batthyány a képviselőkkel hivatalosan is közölt, a tanácskozmány résztvevői az ország előtt egyelőre titokban akarták tartani. Az exminiszterelnök ezen ígéret által megnyugtatva indult Fehérvár felé, ahová egyébként a bán éppen e napon vonult harc nélkül be. Alkonyattájt azonban a két fővárosban magánúton széltében-hosszában elterjedt az a nyomtatott kiáltvány, amellyel az ország népét tájékoztatta Lamberg megbízatásáról az uralkodó. Az udvar még azt a hibát is elkövette, hogy e manifesztumot már Lamberg tényleges kinevezése előtt egy nappal kiadatta Ferdinánddal. A képviselők egy része a Házban most már úgy vélte, hogy ezen ügyről nem hallgathat tovább, hacsak nem akarja a közvélemény előtt törvénysértés elfogadása vagy gyávaság gyanújának kitenni magát. Mivel pedig hivatkozni lehetett arra, hogy a legújabb bécsi húzás nem a honatyák révén vált publikussá, a képviselők felmentetteknek érezhették magukat Batthyánynak tett ígéretük alól. Noha e nap - 27-én - már volt nyilvános ülés, másodikat pedig a házszabály értelmében nem lett volna szabad tartani, a képviselők csoportja 31 aláírással Pázmándynál kierőszakolta újabb ülés összehívását. Azzal a nekiszegezett kérdéssel zsarolták meg őt, hogy a kért tanácskozás elmaradása esetén várható következményekért vállalja-e a személyes felelősséget. Ezt Pázmándy nem merte magára venni és engedett a nyomásnak. Az este 11 órakor kezdett ülésen Madarász László javaslatára és Kossuth szövegezésében - mindketten az ülést kezdeményező 31 -ek közt voltak a Ház a képviselők felállásával egyhangúnak jelzett, ám megfontolatlan, mert esetleges következményeit nem mérlegelő határozatot hozott. Ez - egyébként formailag jogszerűen - kimondta, hogy ha nem hamisítványok, akkor törvénytelenek, és ezért érvénytelen a király szeptember 25-én, illetőleg 26-án kiadott manifesztuma, illetőleg rendelete, mert az 1848. évi 3. te. 3. paragrafusában megkövetelt miniszteri ellenjegyzés nélkül bocsátotta ki azokat. Ezért a Ház tagjai - mint a nemzet képviselői - törvény és alkotmány nevében eltiltják Lamberget a fóparancsnoki poszt elfoglalásától; ha pedig ő mégis átvenné a vezényletet, akkor minden katonának - tábornoktól közlegényig - megtiltják, hogy neki engedelmeskedjék. Az e tilalmat megszegő és Lamberget fővezérül elfogadó csapattest, „összesen és egyenként" az alkotmány és nemzeti szabadság felforgatásának azaz hazaárulásnak bűnébe esik, és ennek megfelelően sújtandó. Ugyanez vár minden olyan polgári és katonai hatóságra vagy hivatalnokra, aki e törvénytelen királyi rendeletek terjesztéséhez vagy foganatosításához segédkezet nyújt. Végezetül előírta a határozat, hogy a fentieket a miniszterelnök és a honvédelmi választmány kötelesek azonnal közhírré tenni, utóbbi pedig kihirdetés végett köteles saját választott biztosaival minden egyes hatóságnak, elsősorban pedig az ellenséggel szemben álló hadseregnek a lehető leggyorsabban megküldeni. Az elhamarkodott határozat kezdeményezésében főszerepet vivő Kossuth számára sem mentség, legfeljebb enyhítő körülmény az, hogy toborzóútja miatt nem volt jelen azon a tanácskozmányon, amely Batthyánynak ebben az ügyben átmenetileg hallgatást ígért. Mert mekkora zűrzavar támadha&> 89 **&