Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

Leiratához egy másik, ugyancsak nyomtatott manifesztumot is csatolt. Ebben a zászlóikat elhagyott sorkatonákat szólította fel, hogy eredeti csapattesteikhez térjenek vissza. A nádor, bár ezt nem mondta ki, úgy fogalmazott, mintha Lamberg megbízatása az ő működésének eredménye lett volna. Pedig az egyetlen közös főparancsnokság felállításának ötlete az ausztriai kormánykörökből származott. Az osztrák minisztertanács tett szeptember 21-én az uralkodónak előterjesztést arra, hogy a lehető leggyorsabban kell utat nyitni az ausztriai és a magyar kormány közvetlen tárgyalásaihoz. Beadványa szerint azonban ennek realizálása végett olyan előintézkedést kell tenni, amely a Pest felé nyomuló horvátok ellenséges tevékenységének abbahagyatását eredményezi. (Érdekes módon e ponton az osztrák javaslat érintkezett a magyar fél kívánságával!) Ilyen intézkedésnek kínálkozik az - folytatja az előterjesztés -, ha a Magyarországon tartózkodó valamennyi császári csapat számára egyetlen közös főparancsnokot neveznek ki. Ez az eljárás valamit elvonna ugyan a társországok jogaiból, de kiküszöbölné azt a veszélyt is, amit - ezzel félreérthetetlenül a bánra céloz az előterjesztés - „egy nemzeti fanatizmustól áthatott győztes hadvezér" jelenthet az alkotmányos szabadságra. Az ausztriai kabinet azt javasolta az uralkodónak, hogy Esterházy Pál útján azonnal hivassa Bécsbe a magyar kereskedelmi, hadügyi- és pénzügyminisztert, akik Wessenberg elnöklete alatt tárgyaljanak osztrák kollégáikkal, velük közösen intézkedjenek a magyar földön folyó harcok haladéktalan beszüntetéséről és a belbéke helyreállításáról, amelyet őfelsége nyilván „az alkotmányos szabadságok bármiféle sérelme nélkül" akar megvalósítani. A minisztertanács egy másik indítványa az volt, hogy a király az erről majd előzetesen Wessenberggel is tanácskozó Esterházytól kérjen tanácsot: kire bízza „az összes magyarországi és társországbeli csapatok parancsnokságát", egyúttal szólítsa fel Esterházyt, hogy az e tárgyban kibocsátandó rendeletet saját ellenjegyzésével jóváhagyás végett terjessze elő. Esterházy közreműködéséből, mivel már több mint két héttel korábban távozott posztjáról, erről viszont a jelek szerint az osztrák kabinetnek nem volt tudomása, nem lett semmi. Wessenbergék ötletének lényegét viszont elfogadták az udvari körök. Nem biztos, de feltételezhető, hogy a magyarországi származású Lamberg személyére ugyancsak az ausztriai kormány ajánlása folytán esett a választás. Az altábornagy kinevezése csupán az osztrák kormányzat taktikájának módosulását jelentette, mert stratégiája változatlan maradt. Eddig megértő volt a bán iránt, elnéző magatartásával bíztatta, sőt segély nyújtásával támogatta őt, csakhogy szorongást vagy félelmet tudjon a magyarokban ébreszteni. Most, mivel felrémlett előtte, hogy a magyarok esetleges legyőzésével Jellacié kezében már Ausztria számára sem kívánatos nagyságú hatalom koncentrálódhat, a béketeremtő szerepét választotta, hogy mint ilyen kötelezhesse hálára a magyarokat. Ám mind a félelem-, mind a hálakeltő kísérlet célja ugyanaz volt: rávenni Magyarországot pénz-, had- és kereskedelemügyi függetlenségének formailag önkéntes, mert tárgyalásos, valójában kényszerű feláldozására. A szóban forgó előterjesztésnek két jelentőségteljes pontja is van. Az egyik szerint osztrák kormánykörökben már kezdtek attól tartani, hogy a bán - győzelme esetén - túlságosan, már az alkot4?> 87 «w.