Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

csak azért is, mert az ausztriai kormány a maga Staatsschriftjét nem közvetlenül hozzá intézte elzárkózott bármiféle válaszadástól. Másnap, szeptember 26-án a délelőtti ülésen Madarász László felszólíttatni akarta Batthyányi Jellacic Bécsbe szánt, de elfogott leveleinek publikálására. Szeptember 27-én azonban csak azt a hármat hozták közülük nyilvánosságra, amelyek közlését Batthyány és a honvédelmi választmány hozzá kéretett tagjai, akikkel a hadügyi kérdésekről szeptember 22-e óta naponta - meghatározott időben - rendszeresen konzultált, célszerűnek találták. Ezek egyikéből, mivel a bán abban ágyuk küldését és ismét pénzsegélyt sürgetett Latour osztrák hadügyminisztertől, fehéren-feketén kiderült, hogy az ausztriai kabinet titokban már régóta materiálisán is támogatta Jellacicot. Mégsem ez volt szeptember 2 7-ének a kedélyeket leginkább felborzoló szenzációja. A délelőtti képviselőházi ülésen a tárgyalások közben Pázmándy váratlanul bejelentette, hogy Batthyány kérésére, aki a hozzá érkezett rendkívüli hírekről akar, mégpedig sürgősen, a honvédelmi választmánnyal konzultálni, egy időre felfüggeszti a tanácskozásokat. Az ülés újranyitása után pedig közölte: Batthyány őt és a választmány tagjait arról tájékoztatta, hogy mind a királytól, mind a nádortól oly tartalmú iratok érkeztek hozzá, amelyek ismertetése előbb tanácskozmányban, azaz titkos ülésben látszik célszerűnek, ezért ő az ülés zárttá változtatását rendeli el. Ennek keretében Batthyány először a nádor - hozzá címzett - két levelét olvastatta fel. A szeptember 25-én keltezett levelek egyikében tudatta vele: most kapta kézhez a király szeptember 23-ai leiratának másolatát, mivel az eredetit Budára postázták, ahonnan viszont ő időközben eltávozott. Ebben az uralkodó közölte vele, hogy nem fogadta el Batthyány kormányalakítási feltételeit és egyben meghagyta neki: új kormány létesítésére Vay Miklóst szólítsa fel, és ő már eleget is tett Ferdinánd utasításának; egyidejűleg - közügyi érdekekre hivatkozva - megkérte Batthyányt, hogy Vay kabinetjének felállásáig, azaz ideiglenesen, továbbra is intézze a kormányügyeket. Ezzel Batthyány kijelölt miniszterelnöki státusa ügyvezető kormányelnöki státussá változott. Másik levelében István főherceg azt adta hírül, hogy őfelségének benyújtotta lemondását nádori tisztségéről. Egyúttal felkérte Batthyányt, hogy a 23-án neki átadott leköszönő levelét tekintse véglegesnek és publikusnak. Lépését azzal indokolta, hogy bár Bécsben mindent megkísérelt, amit csak lehetett, és - mintegy mellékesen jegyezve meg Lamberg Ferenc altábornagy „mint kir. Biztos, kibékítés végett a táborba le is küldetett", az adott körülmények közt mégis lehetetlenné vált tisztségének további viselése. Az uralkodó leirata viszont szeptember 26-ai keltezéssel közölte Batthyányval: a belső rendzavarások veszélyének elhárítása és a vérontás lehető megelőzése végett indíttatva érezte magát, hogy Lamberg altábornagyra ruházza Magyarországon létező összes csapatai főparancsnokságát, beleértve a bán vezénylete alatt állókét is. Leveléhez nyomtatásban mellékelte előző napon datált, Magyarország népeihez szóló azon kiáltványát, amelyben a címzetteknek Lamberg fővezérré nevezését és azt adta tudtukra, hogy az altábornagy már utasítást is kapott a parancsnokság haladéktalan átvételére. &s 86 «*».