Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

Fenti levelének másolatát a miniszterelnök-jelölt megküldte Bécsbe Pulszky Ferenc államtitkárnak, aki a szeptember 5-én lemondott Esterházy Pál helyett a király személye körüli minisztériumot irányította, azzal a kéréssel, hogy azt addig is, amíg a nádor hivatalos előterjesztése a királyhoz érkezik, a legfelsőbb helyre juttassa el. Egyidejűleg - válaszul Pulszky e nap érkezett levelére, illetőleg kérésére - engedélyezte, hogy ha Bécsben a magyar nemzet iránti rokonszenv elnyeréséhez szükség van néhány ezer forintra, azt saját részére az államtitkár addig is utalványozhatja, amíg ő a kiutalást majd hivatalossá is teszi. Mivel Pulszky e felhatalmazás alapján szeptember 19-én 800 forintot valóban kiutaltatott magának, Batthyány ezen intézkedése a bécsi nép tettleges lazításának bizonyítékaként került be későbbi vádiratának pontjai közé. Időközben kiderült, hogy Batthyány számítása a nádor táborba küldetésével bevált: István főherceg ottani puszta megjelenése elejét vette a sereg felbomlásának és visszatérítette a katonaságot az engedelmesség útjára. Ezért írhatta azután szeptember 18-án ő is, Csány is Batthyánynak, amint ezt Pázmándy a Ház szeptember 19-ei esti ülésén bejelentette, hogy Teleky állásfoglalása csak „félreértés" volt, mert ő maga is kész harcba szállni az ellenséggel. A dolgok ilyen alakulásának kiindulópontja pedig Batthyány ismertetett javaslata volt. A horvát ügyben viszont a nádor nem akart lépni addig, amíg nem kap az uralkodótól utasítást arra, hogy e téren mihez tartsa magát. Ferdinánd szeptember 18-án kelt és a főherceghez 19-én érkezett válaszában újólag kijelentette, hogy mindaddig, ameddig a felek tényleges konfliktusa elkerülhetőnek látszik, ő a békés tárgyalások mellett van. Ebből kiindulva megnyugvással fogadta a nádor tervezett békéltető vállalkozásának hírét, mert meggyőződése szerint a főherceg csupán azért engedett az országgyűlés felszólításának, hogy a barátságos értekezések új formájával kísérletezzék. Ugyanakkor - és ez volt válaszának a lényege - egyértelműen adta a nádor tudtára az uralkodó: ha a békés egyeztető tárgyalás lehetetlennek bizonyulna, egy tényleges konfliktusban semmiképpen se vegyen részt, mert az összeegyeztethetetlen lenne főhercegi állásával és olyan helyzetbe hozná őt, hogy nem tehetné az országnak és a Háznak azt a szolgálatot, amelyet pedig az ország érdeke sürgősen kíván; ilyen helyzet előállta esetén viszont csak újabb veszélyt idézne elő, ha továbbra is a táborban marad. A nádor számára a fentiek világossá tették, hogy az udvar a békés kiegyenlítést nem ellenzi ugyan, de az erőszakos összeütközést sincs szándékában hatalmi szóval meggátolni. Ezért szeptember 20-án - eléggé taktikátlanul - közöltette a bánnal Ferdinánd szeptember 18-ai vonatkozó állásfoglalását. Ezt Jellacié is úgy értelmezte, hogy Bécs semmit sem kíván ő ellene tenni. Ezért, engedelmességet színlelve, írásban kötelezte magát, hogy 21-én a Kisfaludy-gőzös fedélzetén megkezdi a nádorral a béketárgyalásokat. A megbeszélt időpontban azonban arra hivatkozva, hogy tiszti környezete - elrablásától tartva - nem engedi őt a hajó fedélzetére, a főherceg által érte küldött csónakot üresen, evezőseit pedig azzal a hetyke üzenettel küldte vissza, hogy maga a nádor szálljon ki hozzá a partra! Elzárkózó magatartásának okait a bán szeptember 23-án kertelés nélkül megírta Franz Kulmernek - régi barátjának - Bécsbe: Az értekezésnek - vélekedése szerint - úgysem lett volna sem*»81 ^