Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

mi eredménye, mert bármit ígért volna is a nádor, ígéretei teljesülését semmi sem garantálhatta, hi­szen az országgyűlés minden további nélkül ér­vényteleníthette volna azokat; de különben is ­így a bán, és ez a lényeg - minek a tárgyalás, hiszen neki nem természete tárgyalni, három-négy napon belül úgyis sor kerül a véres döntésre. A nádor egy őrnagy útján még egyszer felszólí­totta Jellacicot, hogy tegyen eleget írásban vállalt kötelezettségének, de hasztalan. A főhercegnek, bár nem ismerte a bán eljárásának valódi okait, rá kellett jönnie, hogy felső helyről érkező biztatás hi­ányában aligha mert volna vele Jellacié ennyire megalázóan bánni. A dinasztia-tag végleg legyőzte benne a nádort, akinek tisztségéből folyóan Ma­gyarország érdekeit kellett volna képviselnie és szolgálnia. A béketárgyalásoknak még elkezdését is meghiúsultnak látva, pontosan követte Ferdinánd utasítását. Előbb még megtette a sereg ellátására, koncentrációjára, visszavonultatására és Marton­vásárnál történő hadrendbe állíttatására a szüksé­ges intézkedéseket. Azután a vezényletet anélkül, hogy távozásának végleges voltát a katonaság tu­domására hozta volna, átadta Móga János altábor­nagynak, ő maga pedig szeptember 22-én Budára indult, ahova az éjszakai órákban meg is érkezett. Éppen e nap délelőttjén számolt be Deák a bé­csi Reichstaghoz általa vezetett országgyűlési kül­döttség útjának sikertelenségéről. Ennek ismereté­ben javasolta Kossuth megkérdeztetni Batthyányt: mivel egyetlen ember aligha tudja a kormányzás minden ágát irányítani, nem érzi-e annak szüksé­gét, hogy a kormányzásban és a honvédelem szer­vezésében a Ház rendkívüli segítséget nyújtson ne­ki? Ha pedig az országgyűlés igenlő választ kap, a kormánylistát pedig még mindig nem hagyta jóvá az uralkodó, akkor vagy Batthyány miniszter jelölt­jei foglalják el miniszteri székeiket, vagy a Ház lesz kénytelen egy bizottságot küldeni a kijelölt minisz­terelnök mellé és támogatására. Kossuth kétségtelenül arra a hattagú választ­mányra gondolt, amelynek a képviselők szeptem­ber 21-én ismertetett szavazatai alapján öt - egé­szen vagy részben radikálisnak tartott - társával együtt ő is tagja lett. Batthyány sejtette, hogy Kos­suth ezt a tőle eltérő szellemiségű tagokból álló bi­zottmányt a végrehajtó hatalomban kívánja részel­tetni. Ezért a Kossuth egyhangúlag elfogadott in­dítványa alapján kijelölt küldöttségnek azt a vá­laszt adta, hogy ha a Ház bízik benne, akkor segé­dek nélkül, önmagában is elég erőt érez a kor­mányügyek vitelére. Mivel azonban kellemetlen és kedvezőtlen fejlemények jöttek közbe, már más­nap, azaz 23-án délelőtt - számos más képviselővel együtt - magához kérette tanácskozásra a szóban forgó választmány tagjait. Szeptember 18-án a Wessenberg elnöklete alatt ülésező osztrák minisztertanács az alábbi ha­tározatot hozta: Mivel az a 14 nap, amelyet az ural­kodó augusztus 31-én határidőül tűzött ki a magyar kormánynak arra, hogy válaszoljon az ausztriai mi­nisztertanácsnak a két fél megegyezése módozatai­ról és a Pragmatica Sanctio szükséges fenntartásá­ról szóló Államiratára, már letelt, és semmi ered­mény, külön előterjesztésben kell megkérni őfelsé­gét: emlékeztesse az ügyre a nádort, és szorítsa rá őt a várt felelet haladéktalan kieszközlésére. És a király István főherceghez intézett szeptember 19-ei leiratában valóban reményét fejezte ki, hogy a ná­dor végre megszünteti azon akadályokat, amelyek &s 82 «&•

Next

/
Thumbnails
Contents