Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

kormányát, tegye meg a honmentéshez szükséges lépéseket, mert a törvényhozó testület támogatja őt. Személy szerint is ígérte, hogy Batthyány számíthat reá, mert legszigorúbb hazafiúi kötelességének tartja a miniszterelnök-jelölt eljárásának istápolását. A Ház egyhangú akarat-nyilvánítására Kossuth ütötte rá a pecsétet. O, aki előző nap a később Honvédelmi Bizottmány néven fungáló választmány felállításával a Háznak a végrehajtó hatalomban való részesítése felé nyitott utat, ugyancsak a grófot kérte kormányalakításra. Hangsúlyozta: nem kétli, hogy Batthyány minden lehetségesét megtesz a haza megmentésére. A reakció szerinte is csak arra vár, hogy a törvényhozó testület, mivel az ország kormány nélkül nem maradhat, majd maga nevez ki minisztereket; ezek után viszont azt mondhatják Bécsben, hogy a magyar országgyűlés semmibe vette a királyi hatalmat, hiszen olyanokra bízta az országot, akiket az uralkodó nem akart miniszteri posztokon látni. így tehát nyílt konfrontáció állna be nemzet és királya között. Ilyen helyzetben a Kossuth nevet ürügyül használnák a honmentéshez szükséges eszközök előteremtésének meggátlására, például elutasítanák az újoncozási törvényjavaslat szentesítését, következésképpen az ő esetleges minisztersége - az őt övező hazai közbizalom ellenére is - feltehetően csak ártana a haza ügyének. Kossuth felszólalásával jelezte, hogy nem veszi rossz néven, ha kimarad Batthyány új kormányából. Batthyány pedig engedett a Ház egyhangú hívásának: annak ismétlése mellett, amely szerint mindent elkövet, hogy a bán a magyar földből egy talpalatnyit se nyerhessen többé, vállalta a kormányalakítás megkísérlését. Az országgyűlés pedig azon elvárásának nyilvánítása mellett, hogy Batthyány a másnapi ülésen mutassa be kiszemelt miniszterei névsorát, megkönnyebbülten tért pihenőre. A történtek találó jellemzését adta a Pesti Hírlap szeptember 19-ei vezércikke, amikor megállapította, hogy az utóbbi napokban a Ház „hol tisztán forradalmi, hol egészen alkotmányos színben mutatkozott"; a képviselők körében „a monarchia kényszerűségét ez idő szerint még mindenki érzi, megtámadni senki sem akarja, védeni a közelebbi események után senki sem bírná", A szeptember 17-ei ülésen Batthyány azzal a megjegyzéssel, hogy a tárcák elosztására csak később kerül sor, bemutatta miniszterelnök-jelöltjei hét nevet tartalmazó listáját. Ezen előző kormányából csupán Eötvös és Mészáros szerepeltek, az újakat Ghyczy Kálmán és Kemény Dénes államtitkárok, továbbá Erdődy Sándor, Szentkirályi Mór és Vay Miklós jelentették. Mindannyiukról feltételezte, hogy mérsékelt beállítottságuk miatt nem fogják őket az udvarban szalonképteleneknek tekinteni. A nyolcadik poszttal kapcsolatban azt közölte, hogy annak várományosát, noha őt is az uralkodó elé terjesztette, egyelőre nem nevezheti meg. A nádorhoz még e napon eljuttatott előterjesztéséből azonban kiderült, hogy ez a személy Deák volt. Ez utóbbi előterjesztés szerint Batthyány Ghyczyt a pénzügy, Vayt a kereskedelemügy, Eötvöst az oktatás-nevelésügy, Deákot az igazságügy, Mészárost pedig természetesen a hadügy élére szánta, de arról még nem döntött, hogy Kemény, Szentkirályi és Erdődy a tárcák melyikét kapják meg. Tájékoztatta István főherceget, hogy nem mindegyik jelöltjével tudott beszélni, ám reméli, a közérdeket fontosabbnak tartva saját érdekeiknél, a hozzájuk ^s 79 ^