Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

rázata. Mivel Szemerét és őt - így Kossuth - az országgyűlés csak ideiglenesen hatalmazta fel a kormányzásra, ideiglenes kormánnyal viszont nehezen lehetne a hazát megmenteni, a küldöttség adja a nádor tudtára a Ház azon határozott kérését is, hogy a főherceg, élve törvényadta jogával, állandó kormányt alakítson! Kossuth feltehetően azt remélte: a nádor annak viszonzásaképpen, hogy közreműködött a főherceg tette törvénytelenségének elsimításában, őt jelöli majd kormányalakító miniszterelnökül. A többség el is fogadta indítványait, ekkor azonban a Házat meglepetés érte. Batthyány bejelentette, hogy a nádor elébe ment az országgyűlés óhajának, és már fel is szólította őt az új állandó kormány megalakítására, ő pedig - nem keresve azt és nem is szívesen - bizonyos feltételek kikötése mellett vállalta a megbízatást. A jobboldal most fellélegezve éljenezte Batthyányi, Kossuth pedig, akit a baloldal vivátozott, fegyelmezetten nyelte le a „keserű pirulát". Előző javaslatait oda magyarázta, hogy ő csupán színvallásra akarta az ármányt - értsd: a nádor mögött álló erőket - kényszeríteni, mert attól tartott, hogy vagy nem lesz több magyar kormány, tudniillik ha a főherceg elhárítja a Ház kívánságát, vagy csak abban az esetben lesz, ha a nemzet olyan eszközhöz nyúl, amilyenhez szabad nyúlnia akkor, amikor nemzeti léte válik kérdésessé. Batthyány megbízása - amint mondta - azért nyugtatja meg, mert céljául az ő kormánya is csak a haza szabadságának és önállóságának biztosítását tűzheti ki. Az ehhez vezető út és eszközök megválasztásában Batthyány és ő eltérhetnek ugyan egymástól, de az előbbi mindaddig, amíg jószándékú eszközei és útja nem a haza veszedelmét idézik elő, őreá számíthat. Az exminiszterelnök a 11-ei ülésen, azután, hogy Kossuth késznek nyilatkozott a miniszterelnöki poszt betöltésére, azonnal felismerte, miben segédkezett az ő Kossuth-támogató nyilatkozatának félreértelmezése. A történteket - erős túlzással úgy értelmezte, hogy, amint ezt Mészárosnak szóló, tárcájának megtartását kérő levelében írta, a képviselők háza „Kossuthot miniszterelnöknek kiáltotta és kineveztetése és a ministerium alakításávali megbízatása végett" menesztett küldöttséget a nádorhoz, aki azonban e kívánság teljesítésének lehetetlenségét nyilvánította ki. (A főherceg a valóságban nem elutasítással, hanem hallgatással reagált a Ház eme óhajára.) A pénz- és hadügyben hozott országgyűlési határozatok nem hagytak Batthyányban kétséget afelől, hogy a törvényességet további sérelmek sorozata érheti, ha a kormány gyeplője a miniszterelnökké erőszakolt Kossuth kezébe kerül, és ő a tárcákat az övéivel azonos, vagy legalábbis azokhoz hasonló elveket valló személyek közt osztja szét, mindezek végkövetkezménye pedig Magyarország és a dinasztia tettleges konfliktusa lehet. Márpedig meggyőződése szerint e konfliktus elkerülésére nem volt soha nagyobb szükség, mint most, amikor Jellacié csapatai támadóan keltek a Dráván át. Első miniszterelnöki tájékoztatójaként Csány László kormánybiztosnak éppen erről szóló tudósítását olvastatta fel a képviselők előtt, közvetlenül azután, hogy bejelentette miniszterelnökké történt felkérését. Batthyány, Csány hozzá írt beszámolójának kézhez vételét követően, amely még az ülés kezdete előtt történt meg, előző napi fellépésének balul sikerült hatását korrigálni, egyszersmind a nádornak kínossá vált helyzetéből kiutat nyitni akarva, a főhercegnek önként ajánlotta fel a miniszterelnök-s«71 «*.