Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

ség újravállalását, azzal az ígérettel kötve össze, hogy megbízatása esetén az új kormányt az udvar előtt szalonképtelen Kossuthot és Szemerét ki­hagyva állítja össze. Ajánlata fenntartását azonban két feltételének teljesítésétől tette függővé. Az egyik: a polgárhábo­rú meggátlása végett az uralkodó haladéktalanul adjon parancsot a - két oszlopban - fegyveresen Magyarországra tört bánnak, a nádor pedig ugyan­csak írásban szólítsa fel őt arra, hogy miután a két ország főütközési pontját jelentő korábbi kormány félreállt, csapataival együtt megállva várja be a bé­kés kiegyenlítést. Másik kikötése pénzügyi vonatkozású volt. A nádor még szeptember 10-én arra hívta fel a még hivatalban lévő Batthyányt, hogy intézkedjék az ötforintos bankjegyek legfelsőbb jóváhagyást még nem nyert forgalomba bocsátásának felfüggesztésé­ről, amíg a vonatkozó törvény szentesítése be nem következik. A miniszterelnök azonban közben, mi­vel lemondott, bármiféle intézkedésre elveszítette illetékességét, a Ház pedig másnap meghozta emlí­tett végzését a kiadott bankjegyek kötelező elfoga­dásáról. A nádor a királynak mindezekről beszá­moló szeptember 12-ei feliratában utalt rá, hogy a magyar államkincstár kiürült és a pénzhiány csak öt- és tízforintos bankjegyek forgalmazásával fedez­hető; ehhez viszont ő, mint nádor, nem járulhat hozzá. Batthyány mindezek tudatában kért - má­sodik feltételeként - Bécsből legalább egymillió ér­tékű bankjegyet a pesti pénztárnak, aláhúzva, hogy enélkül, hiába késik a vonatkozó törvény szentesí­tése, a magyar bankjegyek forgalmazását nem tudja leállítani. Eltökélten jelentette ki azt is, hogy e két kívánságának elutasítása esetén kormányalakításra semmiképpen sem hajlandó. A nádor bizonyára nem minden töprengés nél­kül, a helyzet kényszerének szorításában elfogadta Batthyány ajánlkozását és vállalta feltételeinek a királyhoz történő továbbítását. Úgy látva, hogy Kossuth és Szemere veszélyeztetik a nyugalmat, ta­pasztalva, hogy a sorezredeket zászlaik elhagyására bíztatják, és tartva attól, hogy a két városban fel­kelés tör ki, írásos válaszában közölte Batthyány­val: a jövő kormány elnökéül őt terjesztette az uralkodónak elő; egyúttal felszólította, hogy Ferdi­nánd döntésének beérkeztéig vonja vissza lemon­dását, és felelős miniszterként ideiglenesen intéz­zen minden ügyet, illetőleg ellenjegyezzen minden iratot, amelyhez az ellenjegyzés a törvény értelmé­ben elengedhetetlen. A királynak a főherceg annak hangsúlyozása mellett javasolta Batthyány lemondásának elfoga­dását, egyidejűleg megbízását a miniszterelnöki te­endők újbóli ellátásával, hogy meggyőződése sze­rint az országgyűlés többségének jelenlegi politikai felfogása miatt egyedül az ő befolyása és energiája ellensúlyozhatják Kossuth „kárhozatos" hatását. Hiszen e pillanatban rajta kívül nem ismer senkit, aki élvezné a Ház többségének bizalmát, mellette legfeljebb még Vay Miklós jöhetne szóba. Ugyanezen felterjesztésében a nádor hűségnyi­latkozatot tett a király mellett. Őfelsége parancsait mindig a leggondosabb engedelmességgel teljesíti ugyan, de most utasítás hiányában nem tudja, hogy mit tegyen abban az esetben, ha az uralkodó engedélyezi, de legalábbis nem állítja le a bán to­vábbi előnyomulás át. O nádorként esküt tett az ország integritására, ezért megtámadásának nem ^s 72 ?«.

Next

/
Thumbnails
Contents