Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége a legújabb kutatások tükrében

A levél nem került nyilvánosságra, de híre elterjedt. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen először Csány valamely munkatársa válogatta ki a miniszterelnöknek felküldött darabokat, majd Batthyány irodájában nézte azt át valaki. A dolog így nem maradt titokban, bizonyítja ezt Irinyi interpellációja. De nemcsak Pest-Budán terjedhetett el a levél híre, ha az azt magához vett Batthyány környezetétől titoktartást is követelt. Az elfogott és eredeti szövegükben kinyomtatott leveleket azonnal futár szállította Bécsbe Pulszkyhoz, hogy az juttassa el az újságokhoz.

82 A futár, aki a nyomtatványokat vitte, nyilván beszámolt a szenzációról, Jellacic Zsófiához intézett leveléről. A dolog a bécsi magyar külügyminisztérium munkatársaitól szivároghatott ki, és terjedt el az osztrák fővárosban. Ez lehetett - és feltehetően nem más - a forrása a főhercegnő szerelmi viszonyáról keletkezett hiedelemnek, amelyet az októberi felkelés napjaiban többek között obszcén karikatúrákban örökítettek meg. Ennek magyarázata az udvari körök, így Zsófia előtt is nyilván világossá vált. Mivel nem hitt sem Batthyány lojalitásában, sem lovagiasságában, a félelem - hogy a levelet nyilvánosságra hozza - gyűlöletté változott. Igaz, ennek korábban is meg voltak a szubjektív feltételei. Ennek a gyűlöletnek - és egyben a Jellacic iránti csodálatnak - meggyőző bizonyítéka Zsófiának a császári levéltárból előkerült, 1931-ben részleteiben publikált naplója, amelyből Károlyi Árpád is bőségesen idézett.

83 Az elmondottak azt is érthetővé teszik, hogy az osztrák hatóságok miért kutattak olyan buzgón mind az ikervári kastélyban, mind Batthyány pesti lakásán a gróf magánlevelezése után. Nem biztos, hogy pontosan tudták, mit kell keresniük. JEGYZETEK Jelen sorok írója 1970-től egy évtizeden át kapott a Magyar Történelmi Társulattól támogatást a Batthyány-dokumentumok gépelésére, amely munkát 1973-1974- évi külföldi ösztöndíja szakított meg. Az 1980-as években a kiadás reménytelennek látszott, így az időrendbe állított anyagok kiadásra történő közvetlen előkészítése csak 1996-ban kezdődött meg. 2 Lásd Batthyány, 1999. 142-144., 152-158. p. 3 Lásd Urbán, 1986. 152-158. p. A nádor levelét, ill. Batthyány Klauzál Gáborhoz intézett levelét lásd Batthyány, 1999. 159-160. p. A Bizottmány tevékenységének tematikus és meglehetősen formális ismertetését lásd Meszlényi Antal: A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottság működése 1848 március 23-tól április 20-ig. = SZ 1924. 7-10. sz. 714-757. p. Lásd Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. Bp. 1959. 102-103. p.; Vő.: Polgári forradalom, 1848-1849. In: Magyarország története, 1848-1890. Főszerk. Kovács Endre; szerk. Katus László. 1. köt. Bp. 1979. 94-94. p. (Magyarország története tíz kötetben; 6/1.); Ujabban Vő.: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp. 1998. 66-68. p. 7 Lásd Varga, 1971. 199. p. 8 A MOIB körlevele: Batthyány, 1999. 183-184. p.; A márc. 22-ei miniszterelnöki körlevél: Batthyány, 1999. 146-148. p. 9 Batthyány, 1999. 197. p. 10 Batthyány, 1999. 202. p. 11 Batthyány, 1999. 224. p. 12 Batthyány, 1999. 229., 282-283. p. 13 Batthyány, 1999. 243-244- p- A levél mellett az Osztrák Nemzeti Bank 1848. ápr. 1-jei mérlege. 14 A MOIB ápr. 8-ai felszólítása: Batthyány, 1999. 274-275. p.; az ápr. 10-ei jelentés Batthyány, 1999. 290-291. p. 15 Batthyány, 1999. 197- p. 16 Lásd Urbán, 1973. 13-15. p. 17 Batthyány, 1999. 184-185. p. Batthyány, 1999. 189-190. p. Lederer egyidejűleg a nádorhoz fordult, utasítsa a Bizottmányt: ne igényeljenek további fegyvereket. Lásd Andics, 1952. 31-32. p. A nádor márc. 29-én utasította is erre a Bizottmányt; lásd Batthyány, 1999. 198. p. ^s 57 «s.