Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége a legújabb kutatások tükrében

ta átadni, Szemere így támasztotta alá kívánsága jogosultságát: „Miután a honv. bizottmány, mely most a két ház nevében képezi a kormányt, minden iratok birtokában kell lennie, azoknak tüsténti beküldését és átadását Önnek ezennel tisztébe teszi".

19 Batthyány megbízásából a Vas megyei kormánybiztosok november 13-án megküldték az említett iratokat. Ezek kíséretében pontos jegyzék volt, de abban nem szerepelnek Jellacié postájából elfogott iratok.

80 A Batthyány által beszolgáltatott iratokat kísérő jegyzéket akár bizonyítéknak is tekinthetjük, hogy létezett a Jellacic által Zsófiához intézett - de nem feltétlenül szerelmi üzenetet tartalmazó - levél. Rendelkezésünkre áll ugyanis egy megkésett bizonyíték J. A. Blackwell nem hivatalos angol diplomáciai megbízottól, aki 1836-ban ismerkedett meg a hazai viszonyokkal, és az 1843/44-es valamint az 1847/48-as országgyűlésen jelen volt, és tudósította megbízóját, a bécsi angol követet. 1851 áprilisában, amikor megjelent az angol kormány Kék Könyve, amelyben Palmers ton kozmetikázott diplomáciai iratokkal kívánta szépíteni kormányának az 1848/49-es magyarországi eseményekkel kapcsolatos magatartását, Blackwell ezeket megismerve megírta észrevételeit. Bírálva Lord Ponsonbyt, a bécsi angol követet, aki Jellacic elfogott leveleit a magyar kormány hamisítványának minősítette, kijelentette: az iratokat az országgyűlés rendeletére adták ki Batthyány miniszterelnöksége idején, aki úriember volt és büszke „s nem folyamodott volna olyan aljas fogásokhoz, amilyeneket az osztrák kamarilla neki tulajdonított". Egyébként is az elmúlt évben Londonban járt Szemere Bertalan és megerősítette, hogy látta azokat a leveleket. Majd így folytatta Blackwell: „Egy másik forrásból megtudtam, hogy Kossuth megvádolta Batthyány grófot, hogy visszatartott vagy megsemmisített egy elfogott levelet, - melyet Jellasics írt Zsófia főhercegnének - a gróf ezt el is ismerte, és azt mondta, amíg ő a miniszterelnök, soha nem egyezik bele olyan levél közlésébe, amely botrányhoz vezethet és amelyet a királyi (császári) család tagjai elleni inzultusnak lehet tekinteni". Ezt követően Blackwell így foglalta össze véleményét: „Lordságod tudja, hogy akkoriban botránykő Jellasics és a főhercegné feltételezett viszonya. En a magam részéről nem hiszek az ilyen híresztelésnek, valószínűbbnek tartom, hogy a ravasz főhercegné legyezgette a bán hiúságát, és flörtölt vele politikai indokból."

81 Blackwell tehát hallott 1848 őszén a Zsófiát és Jellacicot érintő pletykáról. A bán azonban kinevezése előtt a határőrvidéken szolgáló ezredes volt, nem tartózkodott Bécsben. Sietve kieszközölt kinevezésekor, március végén eskütételre a császárvárosba rendelték ugyan, de nem valószínű, hogy Zsófiával találkozott volna, és még azt sem lehetett sejteni, hogy ő lesz a császári ház „megmentője". Érdemi találkozójukra akkor került sor, amikor az Innsbruckba érkezett Jellacicot mint magánembert Ferenc Károly, a kijelölt trónörökös és felesége fogadta. A kortársak szerint Zsófia könnyezve hallgatta a bán udvarhű nyilatkozatát, majd azt kérte, hogy mentse meg a trónt fia, Ferenc József főherceg számára. A lovagias bán fogadalmat téve fél térdre ereszkedett, és ekkor - állítólag - Zsófia homlokon csókolta. Ha a levélben a főhercegasszony „élvezett kegyei" kitétel valóban szerepelt, ez vonatkozhatott a férj jelenlétében kapott homlokcsókra. Erre és fogadalmára kívánhatott utalni Jellacic sikeresen induló hadjáratának második hetében. ^ 56««.