Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége a legújabb kutatások tükrében
mus mellé". A múltra vonatkozó kritika mellett azonban Csernátoni úgy folytatta megjegyzését, mintha sajnálná, ha az alakuló kormányból Szemere kimaradna: „A kiábrándult Szemerét jelen percekben mindenki sajnállaná, ha vallamelly pedáns előítéletért nélkülöznünk kellene." Mivel ezek a sorok két nappal azután jelentek meg, hogy Szemere november 20-án Kossuthhoz intézett levelében utalást tett azon lapok várható támadásáról, amelyek Kossuth és Madarász befolyása alatt állnak, jogos az a Barta István által már megfogalmazott feltételezés, hogy Csernátoni korábbi támadásait igazoló, de a volt belügyminiszter kormányra kerülését kívánatosnak tartó sorok Kossuth kívánságára születtek. 75 5. Jellacic elfogott postájának egy nyilvánosságra nem hozott levele Az alábbi kérdéskör csak részben függ össze Batthyány miniszterelnöki időszakával, mivel fejleményei valójában lemondása után bontakoztak ki. A kiadvány függeléke tartalmaz néhány, Batthyány magatartását és sorsát érintő, fontosnak tekintett dokumentumot, így az elmondottak ezek segítségével nyomon követhetők. Október 3-án, azon a napon, amelyben a Bécsben tartózkodó Batthyány megkapta felmentését, Irinyi József az országgyűlésen kérdést intézett Pázmándy Déneshez, a ház elnökéhez. A kérdés arra irányult, hogy igaz-e, miszerint a Jellacic postájában elfogott, de nyilvánosságra nem hozott iratok között Jellasicsnak egy szerelmes levele volna Zsófia főhercegasszonyhoz, mellyben élvezett kegyeiért ígéri, hogy Magyarország szabadságát meg fogja dönteni". Pázmándy válasza szerint az elfogott levelek száma meghaladja a százat, de azokból Csány László kormánybiztos csak 18 fontosabbat küldött meg a kormánynak, amelyből hármat szeptember 27-én délelőtt a képviselőkkel ismertettek, a többiek kinyomtatásáról pedig a miniszterelnök intézkedett. Majd a kérdésre felelve Pázmándy így nyilatkozott: „... azonban, hogy azon levelek között, mellyeket én is olvastam, Zsófia herceg asszonyhoz is lett volna egy, azt nem mondhatom". 16 A cáfolat tehát nem egyértelmű, mert Pázmándy csak azt mondta, hogy ő ilyen levelet nem olvasott. Október 6-án arról interpellálták az elnököt, hogy Batthyány mit csinál Bécsben, milyen alkudozásokat folytat ott, amelyekbe „ereszkedni bűn volna". 71 Ez a radikális sajtó gyanújának visszhangja volt, amely ezt követően még fel is erősödött. Erről értesítette október 10-e körül az ekkor lovasbalesete miatt Hegyfaluban ápolt Batthyányi Bezerédy István. Baráti levelében - amely nem maradt fenn - azt tanácsolta a volt miniszterelnöknek, hogy számoljon be az elmúlt hetek tevékenységéről, hogy a rágalmazókat elhallgattassa. Batthyány erre október 14-én válaszolt. Részletes beszámolója végén megemlítette: „Vannak nálam még hivatalos irományok, s az elfogott levelekből is egynehány, mindezeket azonban részint fontosságuk miatt, részint hogy magamat, megnyugtassam, személyesen fogom átadni leendő utódomnak". 18 Mivel Batthyány a személyes részletek elhagyásával hozzájárult levele közléséhez, az október 18-án a Kossuth Hírlapja hasábjain, és másnap a többi fővárosi lapban is megjelent. Mivel emlegette az elfogott leveleket, október 27én Szemere sajátkezűén fogalmazott levélben a Honvédelmi Bizottmány nevében a „némely fontos elfogott levelek" és egyéb más hivatalok beszolgáltatását kérte. Mivel Batthyány ezeket utódának akar^s 55 «9.
