Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége a legújabb kutatások tükrében

írt alá. A jegyzék visszautasította azt a feltételezést, hogy szerzőjét ellenséges érzelmek vezették volna, hanem csak az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a polgárháborús veszélyre, továbbá arra, hogy e veszély elkerülésére gyors és hatékony intézkedésre van szükség. A jegyzék leszögezte, hogy nem óhajt a magyar válasz egyes állításához megjegyzéseket fűzni, csak azt hangsúlyozta: ragaszkodik ahhoz az elvéhez, hogy „Magyarország és Ausztria között, ameddig a Pragmatica Sanctiot nem bontják fel, az uralkodó egységétől függő szövetség áll fenn." Doblhoff jegyzéke az egyre nagyobb nehézségekbe ütköző tárgyalásokra tett utalás után azzal zárult, hogy tiltakozott minden olyan felfogás ellen, amely kétségbe vonta kormánya megegyezési készségét minden olyan kérdésben, amelyek „Magyarország és Ausztria közös érdekeinek egy jogos és tartós alapot biztosítanak."

49 Ez az eddig ismeretlen, Bach hagyatékából előkerült jegyzék védekező álláspontból íródott. Ez azonban nem visszavonulást jelent, hanem egy „semleges" álláspontot a horvát és a magyar fél képviselőinek esedékes találkozója előtt, amelyre most János főhercegnek Frankfurtból történt visszatérése után megnyílt a lehetőség. Zsedényi Ede a bécsi magyar külügyminisztérium tanácsosa július 19-én értesítette Batthyányi, hogy János főhercegtől nyert információja alapján tudatja, miszerint a főherceg meghívta Jellacicot Bécsbe, és várja a magyar miniszterelnököt is két-három társával együtt, hogy a kibékítés munkáját megkezdhessék.

50 Zsedényi a közlekedési viszonyok figyelembe vételével július 23-ra tette azt a legkorábbi időpontot, amire Jellacic megérkezhet, és közölte: a főherceg csak tfz napig maradhat, mert azt követően vissza kell térnie Frankfurtba. Batthyány július 21-én azt válaszolta, hogy az országgyűlés felirati vitája miatt csak 24-én vagy 25-én tud Bécsbe utazni, de a felirati vita gyors befejezése miatt már 23-án elindult.

51 Ismeretes, hogy Jellacic megint késedelmesen érkezett, és hogy a János főherceg jelenlétében lefolyt megbeszélésnek nem volt semmi érdemi eredménye, hacsak az nem, hogy Jellacicnak a jelek szerint sikerült megtévesztenie Batthyány t.

52 János főherceg, mint semleges közvetítő felkérése rossz választás volt. Személye iránt azért élhetett bizalom, mert Metternich idején nem vett részt a kormányzásban. Az, hogy a minisztertanácsnak Eötvös ajánlotta, nem zárhatjuk ki teljesen, de ez csak a nádor információja. Ugyanakkor ezekben a napokban a nádor is járt Innsbruckban, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy ő hallott Ferenc Károlytól arról, miszerint János főhercegnek kellene a horvát kérdésben eljárnia.

53 János főherceg nem volt semleges, az első pillanattól a horvátokat támogatta a birodalom érdekében. Egyértelműen megállapítható, hogy Jellacictyal Innsbruckban történt találkozása után, amint a császár helyetteseként megérkezett Bécsbe, került sor az osztrák minisztérium határozott fellépésére a Batthyánykormány ellen. 3. A Batthyány-Doblhoff levélváltás és az utóbbi nyilatkozata A Jellacictyal folytatott tárgyalás után visszatérve - Széchenyi naplója szerint - Batthyány a következőket mondta az augusztus 1-jei minisztertanácson: „A horvátokkai nem lesz bajunk, de a bécsi németekkel. Jellasics igen kellemes ember, kész velünk kezet fogni, etc."

54 Pontosan nem tudjuk, de sejtjük, ^50Í*