Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége a legújabb kutatások tükrében

hagyta május 10-ei együttműködési ajánlatát. Azóta tartózkodóan várta a megfelelő intézkedéseket és tartózkodna továbbra is, ha a Magyarország és Horvátország közötti testvérháború nem fenyegetné komolyan „az osztrák császári állam fennállását". Ezt az állítást azzal támasztotta alá, hogy a Horvátországból és Szlavóniából érkező hírek azzal fenyegetnek, hogy az Itáliában harcoló határőri alakulatok - amelyek a sereg jelentős részét képezik - hazatérnek fenyegetett otthonaik védelmére. Ez készteti az osztrák minisztériumot olyan rendszabályokra, amely az említett térség felizgatott és felfegyverzett pártjait megnyugtatja, hogy ne zavarják meg az osztrák kormány politikáját. A szöveg fenyegető mondanivalója nem a dokumentum végén található, hanem a határőrök esetleges hazatérésének veszélyéről szóló szövegrésznél, amikor arra utalnak, hogy a foganatosítandó rendkívüli intézkedések „akár az előírt semlegesség felmondásáig" terjedhetnek.

43 Az események innen megtervezett forgatókönyvre emlékeztetnek. Jellacic június 30-án a bécsi hadügyminisztériumhoz fordult pénzügyi segítségért, mert a magyar pénzügyminisztérium megtagadta a horvát-szlavón főhadparancsnokság területén lévő cs. kir. csapatok anyagi ellátását. Latour előterjesztésére az osztrák minisztertanács döntött: futár útján 150.000 guldent küldenek Jellacicnak, hogy a zsoldhiány ne kockáztassa a csapatok fegyelmét. Másnap elkészült az előterjesztés egy János főherceg által István nádorhoz intézendő levélre, amelyet július 4-ei kelettel bocsátottak el.

44 János főherceg mindenekelőtt sajnálatát fejezte ki, hogy az előző levelében javasolt megnyugtató rendszabályokra a magyar fél részéről nem került sor, sőt Jellacic arról jelentett, hogy a horvát és a határőrvidéki lakosságot csak nehezen és „küszöbön álló békés közvetítésre vonatkozó kizárólagos utalással" lehet az erőszakos lépéstől visszatartani. Az osztrák hadügyminisztérium előterjesztésére a minisztertanács a bán csapatainak sürgősen előleget utalt »abban a biztos reményben", hogy ezt a magyar minisztérium megtéríti és „a jövőbeni viszonyokat rendezi"- Majd arra hívta fel a nádor figyelmét, hogy a határőrvidéki pénztárak ellátatlanul hagyása „kihívó ellenségeskedésnek minősül"*

5 János főherceg fenyegető kicsengésű nyilatkozatát követte Latour levele a fenti követelésekkel, amelyet a bécsi magyar külügyminisztérium - a király személye körüli minisztérium - július 5-én továbbított Pestre.

46 A Batthyány-kormány János főherceg második levelével egyidejűleg július 4-én terjedelmes emlékiratban válaszolt János főhercegnek, István nádorhoz intézett június 27-én kelt levelére.

47 Ezt az emlékiratot István nádornak nyújtották át, de egyidejűleg a bécsi magyar külügyminisztérium után eljuttatták az osztrák július 29-ei kollektív jegyzékre is a választ. Ennek legfontosabb pontja annak megkérdőjelezése volt, hogy van-e értelme a semlegesség felmondásával fenyegetni, hogy lehetséges-e az, hogy az osztrák császár hadat üzenjen a magyar királynak. „Közöttünk a fejedelem egysége által feltételezett szövetség áll" - szögezte le a kormány álláspontját a válasz.

48 Az osztrák viszontválasz késett, mivel a frankfurti parlament által ideiglenes (német) államfőnek megválasztott János főherceg a császár nevében július 8-án elbocsátotta a népszerűtlen Pillersdorf-kabinetet és elutazott Frankfurtba. Csak július 17-én tért vissza, és nevezte ki a Wessenberg-Doblhoff minisztériumot. így július 18-ai kelettel készült el a válasz, amelyet Doblhoff ^s 49 í*»