Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt

mint a szólásszabadság védelme kapcsán próbálta egységbe kovácsolni a mágnásellenzéket.

67 A diétán történteket összegezve a császári titkosrendőrség így jellemezte Batthyányi: „figyelembe véve nevét, gazdagságát, csillogó tehetségét és olvasottságát, a mostani 1839/40-es országgyűlés legfontosabb és legbefolyásosabb ellenzékijének tarthatjuk. ... O volt a főrendi ellenzék lelke, de ugyanakkor a rendi ellenzékre is jelentős befolyást gyakorolt."

68 A jellemzés kissé túlzó. Az ellenzék legfontosabb - és az egész országgyűlés legmeghatározóbb - egyénisége valójában Deák Ferenc volt, tagadhatatlan azonban, hogy Batthyány erős kézzel, és roppant céltudatosan igyekezett összefogni a felsőtábla fiatal ellenzékét. Ez olyannyira sikerült, hogy a mágnásellenzék esetenként erősebb pártegységet tudott felmutatni, mint a követutasítások által korlátozott rendi oppozíció. Batthyánynak persze nem kevés tekintélyre volt szüksége ahhoz, hogy a függetlenségükre, gazdagságukra és nevükre büszke főurak lemondjanak teljes önállóságukról, és önként elfogadják, hogy mindnyájan a közösen kidolgozott ellenzéki alapelvekhez és taktikához kötelesek alkalmazkodni. Batthyány határozott fellépésének eredményeként a főrendi ellenzék immár szervezetten tevékenykedett. Az ellenzéki mágnások többé nem spontán módon, hanem előre megbeszélt terv szerint léptek fel a felsőtábla nyilvános ülésein. A mágnásellenzék ugyan rendre alulmaradt a szavazások során, de így is komoly veszélyt jelentett a kormány számára. „A minoritás nem diadalomra, hanem csak a vitára tart számot"

69 - fogalmazta meg Batthyány az ars poétikájukat 1839 októberében. Az ellenzéki főnemesek - így Batthyány is - a velük egyenlő társadalmi rangú kormányférfiak bírálatában többet megengedhettek ugyan maguknak, mint a rendi ellenzék, politikai mozgásterük és hatékonyságuk azonban kisebb volt, mint az alsótábla ellenzékének. Az országgyűlés tárgyalási rendjéből fakadóan minden - nem az uralkodótól vagy a kormánytól származó - kezdeményezés az alsótábláról indult ki. A mágnásellenzék nem élhetett a kezdeményezés jogával, így „csupán" az alsótábla által kidolgozott feliratok tárgyalására volt „kárhoztatva". A folyton kisebbségben lévő liberális főrendi ellenzék csak akkor érhetett el kézzelfogható eredményeket, ha elképzelésüket támogatta - persze saját érdekében - a felsőtábla újkonzervatív ellenzéke is. így jöhetett létre pl. a főrendi napló, melyet Batthyány a nyilvánosság kiszélesítésére és a mágnásellenzék népszerűsítésére szolgáló egyik legfontosabb eszköznek tekintett.

70 Az országgyűlés végeztével a főrendi ellenzék tagjai elhagyták Pozsonyt, és Batthyány számára közel három évig - az újabb országgyűlésig - nem kínálkozott olyan politikai fórum, ahol ismét összefoghatta volna őket. Batthyány Pestre költözött, a megváltozott környezetben, a számára új közegben azonban nem agitált, és politikai vezérszerepe háttérbe szorult. Nem játszott érdemi szerepet sem a megyegyűléseken, sem a sajtóban, és nem volt hajlandó arra sem, hogy társa legyen Széchenyinek egy mérsékelten liberális centrum-párt létrehozásában. Az egyesületi mozgalmakba bekapcsolódva viszont először került közvetlen érintkezésbe és szövetségbe szélesebb társadalmi rétegekkel, és az Iparegyesület elnöki székében majdani pártszervezői szerepkörét is gyakorolhatta. Politikai tevékenysége 1843 elején, az országgyűlés előtti hónapokban élénkült meg. Hozzákezdett a mágnásel4&> 21 t*É,