Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt

lenzék újjászervezéséhez, és híveket toborzott az ellenzéki kiskaszinó számára.

71 Az 1843/44-es országgyűlés idején Batthyány lényegében hasonló szerepet játszott a főrendi ellenzék élén, mint az előző diétán. Időközben azonban mind nyelvismerete, mind politikai felkészültsége, jártassága fejlődött, így nem csupán a főrendi ellenzék taktikájának összehangolására és a „szereposztás" elkészítésére vállalkozott, hanem ő is sokkal több alkalommal, és bátrabban, határozottabban szólalt fel a főrendi üléseken. Magabiztos vezérként viselkedett mind a kulisszák mögött, mind pedig a nyilvánosság előtt. Nemegyszer ellenzéki vezérszónokként lépett fel, és lényeges, önálló indítvánnyal állt elő. Időről-időre megkérdőjelezte a felsőtáblán elnöklő nádor jogkörét, és egyben szűkíteni is igyekezett azt. A főrendi tábla hallgatóságának jogait a nádor korlátozási tervével szemben számos esetben védelmébe vette. A főrendi ellenzék nevében egyre leplezetlenebb kíméletlenséggel bírálta a kormányt.

72 Pártvezéri tevékenységét mind politikai ellenfelei, mind liberális hívei nagyra értékelték. Batthyány és a főrendi ellenzék kapcsolatáról 1844 februárjában jelentette ki Majláth György országbíró: „Bizony jó rendbe tartja őket. Még a tekintetével is vezényeli"

13

„Ez az ember valóban egy pártot, s pedig egy hatalmast reprezentál"

14 - írta róla 1844 nyarán Eötvös József. Ekkortájt kezdték Batthyányt a majdani felelős magyar kormány egyik lehetséges minisztereként, sőt egyenesen leendő miniszterelnökként emlegetni.

75 Batthyány élre kerülése persze annak is köszönhető, hogy az 1840-es évek derekán nem akadt vetélytársa, aki nagyobb tekintéllyel és befolyással pályázhatott volna az ellenzék vezetésére. Széchenyi eltávolodott a liberális ellenzék vezérkarától, Deákból hiányoztak a pártvezéri ambíciók, pesszimistán ítélte meg a politikai helyzetet és betegeskedett is, Kossuth pedig egyelőre - rang és tekintély nélkül - szóba sem jöhetett. A Deák távollétében vezér nélkül maradó rendi ellenzék körében Batthyány egyre nagyobb befolyásra tett szert. Egyesületi elnökségei tovább növelték ismertségét és tekintélyét mind a köznemesi ellenzék, mind a nem nemesi származású liberális értelmiségiek körében. Egyesületi tevékenysége során kialakuló, Kossuthhoz fűződő politikai kapcsolata döntően befolyásolta az ellenzéki párt egészének jövőjét. A „sociális" út, a nehezebb, számára szokatlan terep vállalásával Batthyány a maga részéről mintegy befejezte az alsó- és felsőtábla - a köznemesség és az arisztokrácia - kezdeményező szerepéről folyó vitát; e téren téve meg az első gyakorlati lépést a liberális mozgalom egységesítése felé. Batthyány - mint fő részvényes - anyagilag is jelentősen támogatta az ellenzék politikai célkitűzéseit a maguk sajátos eszközeivel segítő társadalmi mozgalmakat. Az egyesületek által nyíltan megfogalmazott gazdaságpolitikai célok mögött a liberális ellenzék olyan hosszabb távú politikai elképzelései húzódtak meg, mint például az érdekegyesítés programja. Egyesületi munkája során maga Batthyány is ennek próbált meg érvényt szerezni. Batthyány a nyilvános egyesületi tevékenységével és áldozatvállalásával nem egyszerűen társadalmi rangjából fakadó kötelezettségének tett eleget. Szerepvállalásra ösztönözte a népszerűségre való törekvés és a példaadás igénye is. Batthyány elnökségei mind az egyesületek, mind a gróf számára haszonnal jártak. Az egyesületek szilárdabb anyagi bázist, nagyobb tár^s 22 <ws.