Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt

gadása mellett. 53 Több esetben azonban ő maga tért el az ellenzék közösen elfogadott álláspontjá­tól, így pl. az ellenzék többségével szemben a tör­vényesség betartására hivatkozva akadékoskodott István főherceg nádorrá választásakor. 54 Az ellen­zék nacionalista többségével dacolva kivételes nem­zetiségi toleranciáról tett tanúbizonyságot, miközben a horvát nyelv törvénybe iktatását indítványozta a horvátországi nyelvhasználat főrendi vitájában. 55 Az örökváltság kérdésében szintén Batthyány terjesz­tette be az egyik legradikálisabb javaslatot, amikor a földesurak tökéletes kármentesítése helyett a méltányos kárpótlást indítványozta. 56 Batthyány politikai nézeteit összegezve igazat kell adnunk Gergely Andrásnak, hogy a reformel­lenzék élére emelkedett gróf „politikai arculata nem igazán egyénített". 51 Néhány esetben tetten érhető ugyan egyéni álláspontja - mint a nádorválasztás, a horvátországi nyelvhasználat vagy az örökös tarto­mányok alkotmányossága kérdésében -, általában és összességében azonban a mások által korábban meg­fogalmazott, és a rendi ellenzék többsége által is han­goztatott szabadelvű nézeteket vallotta magáénak. Batthyány pártvezéri tevékenysége Batthyány Lajos nem volt teoretikus, elmélyült, töprengő gondolkodó, nem gyarapította jelentős elképzelésekkel a magyar liberális ellenzék célkitű­zéseit. Az 1840-es évek ellenzéki mozgalmának nem ő adott határozott politikai irányvonalat. Ki­váló szervezőkészségére támaszkodva összefogni és egységesíteni próbálta az ellenzék egyes szárnyai­nak időnként eltérő nézeteit, törekvéseit. Nem elvi irányítója, hanem gyakorlati vezetője volt az egysé­gesülő ellenzéknek; született pártvezér. Olyan poli­tikus, aki nem csupán szavai és tettei által vált ve­zetővé, hanem már születésétől kezdve, alkatánál fogva magában hordozta ezt az adottságot, és csu­pán megfelelő körülményekre volt szüksége, hogy vezetésre termett személyisége érvényesülhessen. Batthyány természetes közege az arisztokrácia volt, rangjához méltóan, nagyvilági módon élvezte az élet örömeit, szenvedélyesen szeretett és gyűlölt. Politikai törekvéseiben nyílt, őszinte, becsületes és lovagias volt, határozottság, erős akarat és makacs kitartás jellemezte. A távoli rokon és politikai har­costárs, Batthyány Kázmér gróf jellemzése szerint Batthyány Lajos „magasb lelkületű férfiú volt; jelle­mében, hasonlóan arcának nemes alakjához, márvány homlokához, volt valami antik, ószerű ... Modorában büszke és fönnhéjázó, szenvedélyes, de egyszersmind szilárd és megfontoló, megvetette a beteges népszerűség tapsait ... Természeténél fogva nemes és fennkölt haj­lamú, s nagy értelmességgel és az ítélőerő kiváló élessé­gével fölruházva, áthatva saját becsének érzetétől, ki ha egyszer azt vélte, hogy igaza van, oly makacssággal tartotta fönn elhatározását, melyet legyőzni nem lehe­tett." 58 Szemere Bertalan szerint Batthyány már termetével kimagasodott a társai közül, önkéntele­nül is magára vonzotta a figyelmet, és mintegy ösz­tönszerűleg vezérnek tekintették. 59 A főrendi ellenzék szervezését Batthyány Lajos már az 1839-es országgyűlésre készülve megkezdte, arra ösztönözve a fiatal mágnásokat, hogy a diétán ellenzéki szellemben lépjenek föl. A főnemesek or­szággyűlési klubját rögtön a diéta elején megszer­vezte. El kívánta fogadtatni azt is, hogy a tagok a klubban közösen kialakított álláspontot képvisel­jék a felsőtábla ülésein. A klub összejöveteleit kez­detben Batthyány szállásán tartották, és házigazda­*» 19«*

Next

/
Thumbnails
Contents