Zágorhidi Czigány Balázs (szerk.): Vasvári káptalan - vasi települések 1217-2017 (Szombathely, 2018)
olaszfa fSZARAkAul Olaszfa számos birtokrészből alakult ki, ezek közül legkorábban Szarakad neve került megörökítésre az 1217. évi összeírásban. Nevét Saracad formában őrizte meg a Zsigmond-kori átírás, az Árpád-kori oklevelekben azonban többnyire Zaracad alakban rögzítették. Az oklevélben mint villa, azaz falu szerepel, de ez a falu nem volt a káptalan birtoka, csupán hat szőlőt írtak itt össze. A XIII. század második felében többször is említik, sőt valójában két birtok is található ezen a néven: Nagyszarakad és Lyubzarakad. Az előbbi várbirtok - bizonyára itt feküdtek a káptalan szőlői is amely királyi adomány révén jutott 1255-ben egy olaszkai család birtokába, idővel a későbbi Olaszfa határába olvadt és neve is eltűnt. Az utóbbi magánbirtok, amely Kalocsa néven élt tovább, és a mai Győrvár határában terül el. Olaszfa többi része - Olaszka, Karakó és Kozmafa - is viszonylag korán feltűnik a forrásokban. Olaszka nevét 1244-ben említik először Oloska formában, de később az Vluzka alak is elfordul, ami a népnyelvben ma is ismert ’oloszka’ vagy a régies ’uluszka’ ejtésnek felel meg. A birtok egyik része a XIII. század legvégén a káptalan tulajdonába került, a másik rész pedig idővel visszaszáll a királyra. A királyi falurész a kemendi várhoz tartozott, ennek eladományozását követően került előbb a Héder nemzetségből származó Rohonci család, majd a XV. század elejétől hosszú időre a Gersei Pethő család birtokába. A falu két részének elkülönülése ekkor állandósult, amelyet a mai napig megőriztek a Káptalanolaszka és a Petőolaszka nevek. Karakó neve Corkoy formában 1255-ben jelenik meg a forrásokban, később ez a birtok is a káptalani falurész határába olvadt, de neve mint dűlőnév napjainkig fennmaradt. Kozmafa viszonylag későn, 1417-ben Kuzmafalva alakban került lejegyzésre, a névadó Kozma azonban valamikor a XIII-X1V. század fordulóján élt. Olaszkán már 1258-ban templom állt Szent Miklós tiszteletére. Kozmafát és Petőolaszkát a török után a Festetics család szerezte meg, Káptalanolaszkát azonban folyamatosan a káptalan birtokolta. Itteni majorsága - az István- vagy Szilvásmajor - egészen 1945-ig, egy kisebb szőlője - mint a testület utolsó birtoka - egészen 1952-ig megmaradt. Olaszkát és Kozmafát 1941-ben Olaszfa néven egyesítették. Olaszfa látképe nyugat felől ▼ (Fotó: ZCB, 2019.) A olaszfai Szent Miklós-templom ▲ (Fotó: ZCB, 2019.) VlllA SARACACl 0üYtfnt!9 (
