Zágorhidi Czigány Balázs (szerk.): Vasvári káptalan - vasi települések 1217-2017 (Szombathely, 2018)
oszkó Oszkó szkó nevét a vasvári káptalan vasvári birtokának - a későbbi Szentmihályfalva - szomszédjaként említik meg az 1217. évi összeírásban, ahol mint terra, azaz nagyobb földbirtok határozták meg, de sem birtokosáról, sem pedig a birtokon elhelyezkedő településről nem esik szó. A birtok neve Vzkov alakban szerepel a szövegben, amelynek korabeli ejtése ’uszkó’ vagy ’uszkou’ (a szó végén kettőshangzóval) lehetett; az Oszkó forma csak a XIV. századtól állandósult. A káptalani birtok határának leírása és az adományozás körülményeinek megemlítése azt jelzi, hogy egy korábbi, Ilii. Béla király idejében (1172-1196) kelt adománylevélre utalhat a szöveg, amely azonban nem maradt fenn. A falu írásos története így közvetve a XII. század végéig nyúlik vissza. A falura vonatkozó következő említés 1266-ból származik, de ez sem adja meg birtokosát. 1291-től indul meg a részletesebb források sora, Oszkó ekkor már biztosan a Nádasd nemzetség birtoka. A nemzetség egyik ága - valójában inkább egy család, amelyet Oszkóinak is szokás nevezni - itt kezdte kialakítani birtokközpontját, és a nemzetség többi tagjaitól felvásárolta a birtok nagyobb részét. A családon belül keletkezett viszály - két unokatestvér halálos kimenetelű rivalizálása - miatt azonban ez az ág a XIV. század közepén kihalt, és a birtok leányágon az Egervári család kezére jutott. A későbbiekben a két birtokrész - a nemzetséghez tartozó Nádasdi család kezén lévő kisebb és az Egerváriaknak jutott nagyobb rész - szerint vált a falu két részre, Alsó- és Felsőoszkóra. Feltehetően leányági örökösödés révén szakadt ki Oszkó határából Kozmafa, és hasonló módon hosszabb ideig önálló birtokrész volt Márkusfölde is, de ez utóbbi idővel Alsóoszkó része lett. Felsőoszkón - amelyet ekkor Hosszúoszkónak, később pedig Egyházasoszkónak is mondtak - már 1364-ben templom állt Szent György tiszteletére. A XIV. század első felében néhány jobbágytelket szerzett itt a vasvári káptalan is, Alsóoszkó pedig a XV. század elején a Nádasdi családtól - az ugyancsak a nemzetséghez tartozó - Gersei Pethők kezére került. A török idők után Alsóoszkót teljes egészében, Felsőoszkót pedig részben a Festetics család szerezte meg, de birtokos maradt továbbra is az Egervári család és a káptalan is. Alsó- és Felsőoszkó 1941-ben egyesült Oszkó néven. ▼ Oszkó látképe nyugat felől (Fotó: ZCB, 2019.) ▲Az oszkói Szent György-templom (Fotó: ZCB, 2019.)
