Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901
Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése ... 97 lyében a pincehelyi választókerület adta a frissen alakult antiszemita párt másfél tucatnyi képviselőinek egyikét. Az eredetileg négy jelölt - Andreanyszky mellett két függetlenségi, akik egyike a kerület addigi képviselője volt, továbbá egy szabadelvű - által meghódítani szándékozott kerületben az antiszemita párt 1884. június 13-án meggyőző fölénnyel diadalmaskodott. 46 Az eredmény, illetve azon tény ismeretében, hogy az antiszemita párt minden bizonnyal a biztos győzelemmel kalkulálva indította a párt egyik prominensét, egyetlen főnemesi származású tagját, a nógrádi Andreánszky Gábort a pincehelyi kerületben, nem tűnik túlzásnak a Függetlenség című lap választásokat megelőző tudósítása, miszerint „a kerületnek csak antiszemita jelölt kelV. Ugyan az antiszemita mozgalom lehanyatlásának köszönhetően az antiszemita párt a mandátumát 1887-ben elvesztette, az azt követő választáson, 1892ben újra egy liberalizmussal szemben álló párt, az 1880-as és az 1890-es évek fordulóján konzervatívba forduló függetlenségi Ugron-párt jelöltje, Jeszenszky Andor győzött. Az ekkoriban kibontakozó egyházpolitikai viták során határozott reformellenes pozíciót képviselő Ugrón Gábor és pártja jelentős mértékben bírta az alsópapság támogatását. 48 Nemcsak az egyházpolitikai törvényekkel kapcsolatban elfogadott azonos álláspont, hanem a gazdasági és társadalmi programok hasonlósága is valószínűsítette, hogy 1896-ban néppárti programmal fellépő Apponyi Géza gróf jó eséllyel pályázik arra, hogy átvegye Jeszenszky mandátumát. 49 A párt mérsékeltebb főrendi vezetéséhez tartozó gróf visszafogott stílusa ellenére az 1896. évi pincehelyi választás eseményeiben és kortesharcaiban igen komoly szerephez jutott a párt, alsópapság és katolikus értelmiségiek által vezetett radikálisabb szárny. 50 A szoros végeredményt hozó - Rátkay 1470 szavazatával szemben Apponyi 1324 szavazatot kapott - választás eseményei sok szempontból már az öt évvel későbbi választást előlegezték. ' A Rátkay-párt részéről az alispánnak címzett táviratok, illetve újságcikkek szóltak arról, hogy a néppártiak papjaik, káplánjaik vezetésével rendszeresen megzavarták Rátkay gyűléseit, szó46 A végül egyedül állva maradó Totth Ödön szabadelvű jelölt is visszalépett, mikor a kettőjük közti különbség elérte az 500 szavazatkülönbséget. Tolnamegyei Közlöny, 1884. jún. 15. 3. p. 47 Választási mozgalmak. = Függetlenség, 1884. jún. 7. 2-3. p. 48 Politikai Magyarország. 4. köt. A politikai pártok története. Szerk. Szász József. Bp., 1917. 108. p.; Szabó, 2003. 121-122. p. 49 A programok átfedésére lásd Mérei Gyula: A magyar polgári pártok programjai, 1867-1918. Bp., 1971. 144-154. p.; Szabó Dániel: 1894: új történet kezdődik. = Világosság, 1994. 3. sz. 3-10. p. 50 A párt főrendi szárnyáról lásd Szabó, 1977. 176-208. p.; Gyurgyák, 2001. 289-295. p.; A főrendi ellenzék megszerveződését elősegítette, hogy az egyházpolitikai törvénykezés során a reformmal szemben érdemi, erőteljes oppozíció megszervezésére csak a főrendiházban volt lehetőség. Gergely Jenő: Az egyházpolitikai törvények a főrendiházban. = Protestáns Szemle, 1996. l.sz. 12-29. p. 51 Ennek a választásnak ugyan halottja nem volt, de a választást megelőzően egy embert állítólag életveszélyesen megszúrtak Parragh Béla a kerület Kossuth-párti elnökének október 26-án kelt távirata szerint. TMÖL Alisp. Közig. ir. 2727/1896.; Tolnavármegye, 1896. nov. 1. 3. p.
