Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901
94 Személyes idő - történelmi idő Csekő Ernő piáiban, előítéleteiben még erőteljes érvénnyel bírt a rituális (keresztény)vérvétel képzete. Ezt alátámasztandó, megkísérelhető a pincehelyi választókerületben, eltérő időben történt vérvádesetek, illetve zsidóellenes megnyilvánulások egymásra épülésének kimutatása. HELYI VÉRVÁDESETEK, ILLETVE A VÉRVÁDHOZ KAPCSOLÓDÓ ESEMÉNYEK 1832-TŐL 1901-IG Az előzőekben megfogalmazottak részletes kifejtését megelőzően a helyi vérvádeseteket, momentumokat alábbiakban idősorrendbe állítva foglalom össze: 1832: Az első pincehelyi vérvádeset, mikor egy eltűnt 12 éves pincehelyi leány rituális meggyilkolásával gyanúsítottak meg három zsidót. 1841: A második pincehelyi vérvádeset, amely valójában a Pincehellyel szomszédos Némedi (ma: Tolnanémedi) határában történt, és egy kilencéves kisfiú ijedelme kapcsán keletkezett. 1882-1884: Előző két eset emlékét a tiszaeszlári eset, majd Ónody Géza említett munkája felszínre hozta, és a kor - illetve az ekkor lábra kapó antiszemita mozgalom - igényeinek megfelelően aktivizálta. 1891: A nagyszokolyi vérvádeset, melyhez egy 14 év körüli leány eltűnése - aki később előkerült - szolgáltatta az apropót. 1901: Az általunk tárgyalt tragédiába torkollott választás, illetve azt követő büntetőper, amely során a néppárti választók, szimpatizánsok közül többeket vérvádra utaló kijelentések megtételével vádoltak meg. A szóban forgó három vérvádeset kapcsán feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a három közül csak az első esetben, 1832-ben állt rendelkezésre holttest is a vérvád megfogalmazásához. A két másik esetben félelemből, fantáziálásból eredeztethető kényszerképzet, előítélet, tévhit, illetve attribúció érvényesülése játszhatott közre abban, hogy haláleset, vagy bármiféle erőszak megtörténte nélkül rögtön, vagy egy kis idő elmúltával kialakult a vérvád. Ehhez 1841-ben hozzájárult, hogy a vérvádat megfogalmazó Lázár József rokoni kapcsolatban állott a kilenc évvel korábban titokzatos körülmények között meghalt - a pincehelyi határban lévő kukoricásban holtan talált - Szűcs Juliannával. 38 A Stájerman Móric cecei zsidó feljelentése alapján útonállás, valamint verekedés miatt indított vizsgálat során a gyanúsított Lázár József, annak apja és még további tanúk elmondása alapján fogalmazódott meg a vérvád gyanúja/ Ezek szerint 1841. júliÓnody alapján az eset röviden a következő: 1832-ben egy vasárnap Szűcs Ádám pincehelyi lakos 12 éves Julianna nevű leánya a Tamási felé vezető úton találkozott egy kocsiban ülő, három zsidó férfival és egy lánnyal. Ez utóbbi volt az, aki a pincehelyi leánnyal szóba elegyedett, és a kocsi felé csalta, ahol a kukoricában megbújó zsidók előugorva elkapták, gégéjét elmetszették, végül kifolyó vérét üvegekbe fogták fel. Ónody elmondása szerint az ügyre csak nyolc évvel később, az időközben kitért zsidó leány Szűcs Ádámnénak tett vallomását követően került sor. Ónody, 1883. 156-157. p. TMÖL Tolna Vármegye Törvényszékének iratai. Büntető törvényszéki peren kívüli iratok (továbbiakban: PKir.) 8600.
