Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901

Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése ... 93 felróttakban: „minden zsidót szétharapok",

3

'' „ahány keresztény ember vére folyt, annyi zsidót kell ma kivégezni"

33 „ma még zsidók véréből iszik".

34 Összességében elmondható, hogy a vádtanács határozata alapján vád alá helyezett 47 terhelt közül 20-at tételesen meggyanúsítottak a zsidókkal szemben elkövetett cselekményekkel. Ez az adat, illetve az, hogy a vádtanácsi végzésben név szerint említett sértettek majdnem fele zsidó volt, bizonyítják, hogy a pincehelyi választáson a néppártiak részéről elkövetett erőszakos cselekmények indítékai között a zsidóellenesség fontos helyet foglalt el. A zsidóellenes inzultusok úgy a csendőrségi fegyverhasználat előtt, mint azt követően jellemzőek voltak, szemben csak a sortűz után tetten érhető „úrellenességgel", illetve a hivatalos közegekkel szembeni nyílt ellenszenvvel.

35 A fentebb részletezett adatokból kiemelésre kívánkozik, hogy a néppárti választók zsidókkal szembeni fellépésében mozgatóerőként működött a zsidóellenesség tartalmát és hatásmechanizmusát tekintve egyik legirracionálisabb formája, a középkori eredetű vérvád. A ZSIDÓELLENESSÉG IRRACIONÁLIS ALAPÚ INDÍTÉKA: A VÉRVÁD Az 1901. évi pincehelyi választások eseményeiben tetten érhető zsidóellenesség ezen összetevőjére újabb kutatási eredményeim, adataim irányították figyelmemet. Ugyanis Ónody Géza antiszemita párti képviselő 1883-ban Tiszaeszlár a múltban és jelenben című kötetében a tiszaeszlári eset magyarországi előzményeiként két pincehelyi vérvádesetet is ismertet 1832-ből, illetve 1841-ből.

36 E kötet megjelenését követően, szintén a pincehelyi kerületben lévő Nagyszokolyból ismerünk egy további vérvádesetet 1891-ből.

37 Ezek tükrében felmerül a gyanú, hogy e helybeli vérvádesetek nagy valószínűséggel szintén hozzájárultak a zsidóellenes hangulathoz, illetve sajátos, misztikummal keveredő irracionalitásuk lévén kitűnő érzelmi azonosulásul szolgálhattak az amúgy is erőteljesen hitelvi alapon szerveződő, hívők vallásos érzelmeire is építő katolikus néppárt választói számára. Bár a századforduló időszakára a vérvád kérdése teljesen kiszorult az országos politika - mai szóval élve - tematizálásából, a még tradicionális, a szekularizáció hatásai által kevésbé érintett közösségek - mint amilynek a századforduló (katolikus) falvai között még léteztek - zsidókkal szembeni sztereotí32 BML PÍir. IV. 372/1902. SZT 2240/B./1902. 5. p. 33 Uo. 34 Uo. Piszker Istvánnal szemben a vádirat állítólag további hasonló - például „Leharapom az orrotokat, sakterpártiak"- kijelentéseket is tartalmazott. Tolnavármegye, 1902. ápr. 6. 3. p. 35 A sortűz által okozott zaklatott lelkiállapot a néppártiak részéről egy általánosabb érvényű „úréi lcnesség"-ben is testet öltött. Erre példa a vádtanácsi végzésben a 20. r. t. Kecskeméti Károly terhére rótt „kutya zsidók, urak kitapossuk a beleteket még ma" kijelentés. BML PÍir. IV. 372/1902. SZT 2240/B./1902. 14. p. 36 Ónody Géza: Tiszaeszlár a múltban és jelenben. Bp., 1883. (továbbiakban: Ónody, 1883.) 156157. p. 7 Kende Tamás: Vérvád. Egy előítélet működése az újkori Közép- és Kelet-Európában. Bp., 1995. (továbbiakban: Kende, 1995.) 114-116. p.