Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
Kövér György: Előszó
Kövér György ELŐSZÓ „Komolyabban kéne venni azt a kurva időt" - mondja Esterházy Péter forgatókönyve szerint Gothár Péter „Idő van" című filmjének egyik gyermekszereplője és énekli Cserháti Zsuzsa rekedtes hangja - valamikor az 1980-as évek elején. A történetírásra - és azon belül a társadalomtörténetre - ráfér valami hasonlóképp mellbevágó mottó, hiszen olyan gyermeteg ártatlansággal siklunk el szakmánk egyik alapvető kategóriája mellett, mintha születésünktől fogva mindent tudnánk az idő természetéről és az „időkezelés" szakmai szabályairól. Ha önkritikusan elgondolkozunk azon, mit is tanultunk szakmai szocializációnk során az időről, ha megpróbálunk szembenézni azzal, hogy mit is teszünk munkánk során vele, teljesen indokoltnak tűnik, ha felfogásunkat legenyhébben naiv jelzővel illetjük. Pedig ma már az idő kategóriája fontos vizsgálati témává vált olyan társ(adalom)tudományokban, mint a néprajz (antropológia) vagy a szociológia, amelyeket pedig éppen felfogásuk „történetiségének" hiányai miatt szoktunk előszeretettel bírálni. Az előbbi szakma, a Néprajzi Múzeum nagysikerű kiállítása kapcsán, három kötetet is közzé tett a közelmúltban: az egyikben a nemzetközi szakirodalomból fordítások, a másik kettőben hazai szerzők munkái találhatók. 1 A szociológia már bő évtizede fordításkötetet publikált az idő szociológiai kérdéseiről, 2 legutóbb pedig éves vándorgyűlését szentelte ennek a problémának. A közgazdaságtan is felismerni látszik az utóbbi időben, hogy valahol útközben „elveszítette a történelmi időt", minden bizonnyal már akkor így volt ez, amikor Keynes szellemesen így érvelt a történelmi rövid idő mellett: ,Jíosszú távon mindnyájan halottak vagyunk."^ Vannak persze olyan rokontudományok is, amelyek épp szabadulni igyekeznek a történeti időfelfogás abroncsaitól, gondoljunk napjaink irodalomtudományára. 4 A humán tudományok nagy együttese azonban láthatóan nem kerülheti meg a kérdéssel való foglalkozást. 5 1 Idő és antropológia. Fordítások gyűjteménye. Szerk. Fejős Zoltán; ford. Czárán Judit et al. Bp., 2000. 269 p. (Osiris könyvtár, Antropológia); A megfoghatatlan idő. Tanulmányok. Főszerk. Fejős Zoltán; szerk. Granasztói Péter, Szeljak György, Tasnádi Zsuzsanna. Bp., 2000. 459 p. (Tabula könyvek; 2.); Közelítések az időhöz. Tanulmányok. Szerk. Árva Judit, Gyarmati János. Bp., 2002. 212 p. (Tabula könyvek; 3.) 2 Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok. Vál. Gellériné Lázár Márta; ford. Berényi Gábor et al. Bp., 1990. 238 p. (Hermész könyvek) 3 Keynes, John Maynard: A Tract on Monetary Reform. London, 1923. 80. p. Kulcsár-Szabó Zoltán: A „korszak" retorikája. A korszak- és századforduló mint értelmezési stratégia. = Literatúra, 1996. 2. sz. 127-143. p. 5 Századvégek. = Café Bábel, 1993. 4. sz. 90 p.; A korszakok alakzatai. = Helikon, 2000. 3. sz. [289]-[460.] p. A narratív elemzés bevonulására a magyar historiográfiába lásd Barátit Katalin: Magyarország századfordulói. Megjegyzések a történetírás narratív természetéről. In: Szemközt a történelemmel. A Szent Ignác Szakkollégium diákjainak tanulmányai. Szerk. Keller Márkus. Bp., 2003. 197-247. p.