Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Karlaki Orsolya: Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról
Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról 277 kezet és a történelem törvényszerűen válogat. A nyomok, amelyeket említ, nincsenek egységesen elosztva: Az emlékezet szövete lyukas. ...Az emlékezet ugyanis csak a kivételeset őrzi meg, a hétköznapit... elhullatja." Bár az úttörőmozgalom szempontjából nem volt sorsfordító esemény a képregény megjelenése, a közreműködők emlékezetében maradandó nyomot hagyott: a megkérdezettek mindegyike gondolkodás nélkül elevenítette fel a történettel kapcsolatos emlékeit. A nevekre - néha kisebb tévesztésekkel, áthallásokkal - kölcsönösen emlékeztek: a diákok meg tudták mondani az újságíró, és volt, aki a fotós nevét is, a sajtó munkatársai pedig a főbb szereplők közül egyet-kettőt és az osztályfőnököt pontosan megneveztek. A történet és a történtek rekonstruálása volt az ürügy, így együtt használtam az eltérő emlékezési mechanizmusok termékeit: az emlékezést, a fotót és a naplót. Elsősorban azonban az érdekelt, hogy az egyes személyek miként emlékeznek vissza rá, így 30 év távlatából. Bartlett megfogalmazása szerint az emlékezet mindig konstruál, tehát az elmondott történetek ugyan a múltból táplálkoznak, de a jelenben születnek. Az Fehér Holló őrs kalandjait a Pajtás hasábjain 1973 és 1975 között, vagyis két tanéven át lehetett nyomon követni. A szereplők ekkor 10-12 évesek voltak. Az iskolás éveiket abban a korszakban élték, amit ironikusan „gulyáskommunizmus" vagy „fridzsiderszocializmus" névvel illetnek, mely egy bizonyos mértékű életszínvonal-javulást, vagy biztonságot jelent. A Pajtás, a központi úttörőlap is egyre jobban igyekezett a gyerekek szórakoztató magazinjává válni. Képeket, híreket vett át ismert nyugati magazinokból, és rendszeresen közölt már képregényeket, ám fő feladata a mozgalomra nevelés maradt: csak olyan cikkek kerülhettek bele, amelyek megerősítették az úttörő eszmeiséget, és amit közölt, azt az olvasó iránymutatásként értelmezhette. Sikerült megtalálnom, és szóra bírnom az újságírót, aki kitalálta a történetet, a fényképészt, a gyerekek akkori osztályfőnökét és néhány résztvevő diákot is. Az interjú előkészítések során a felkeresett személyek kivétel nélkül kifejezték meglepettségüket egyrészt amiatt, hogy a Fehér Holló történetéről tud valaki, másrészt pedig azért, mert érdekli is az. A résztvevők számára ez a történet a személyes múltjuk része, és nem értették, miként tarthat számot ez nyilvános érdeklődésre. ,^4nnál is inkább, mivel korunkban az egyéni, a személyes, a privát megkülönböztetett társadalmi hangsúlyt, státuszt nyert. Ugyanakkor a privát szféra társadalomtudományi tanulmányozása nehézségekbe ütközik.' 1 '' 6 Bár a történet maga hivatalos közegben született, és az akkori évek propagandájának része volt, egyrészt magánemlékké vált, másrészt egyesek számára titokká vagy a múlt megmosolyogni való részévé, mégpedig attól függően, hogy ki hogyan ér5 Duby, Georges- Landreau, Guy: Párbeszéd a történelemről. Ford. Szilágyi Gábor. Bp., 1993. 62. p. (Hermész könyvek) 6 Kunt Ernő: Fotóantropológia. Fényképezés és kultúrakutatás. Bp., 1995. 9. p.
