Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Karlaki Orsolya: Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról
Karlaki Orsolya RITKA MINTA: FEHÉR HOLLÓ ŐRS. A HIVATALOS ÉS MEGÉLT ÚTTÖRŐMOZGALOMRÓL A forráselégtelenségre, elfogultságra és a történelmi távlat hiányára hivatkozva óva intik a történetírókat, hogy a saját korukkal foglalkozzanak. Ha szigorúan értelmezzük, e kitételek jellemzőek az alább vizsgált témakörre, ám árnyalataiban már megragadható olyan viszonyulás, amelyben antropológusként megtalálom a szerepemet. Be kell vallanom - bár elég egyértelmű -, hogy én is voltam úttörő, de nem azonos korosztályt képviselek a dolgozatomban megszólaltatott személyekkel, és így már eleve más nézőpontból indultunk, de ugyanakkor nem kell a teljes fogalmi készletüket magyarázniuk, ezzel az „úttörő szótárral" rendelkezem én is. A rendszerváltással azonban új dimenzióba került a közelmúlt kérdése is: egyfelől történelmi távlatot kapott azáltal, hogy egy lezártnak tekintett időszakot jelöl, másfelől pedig az egyén szintjén nem a filmhíradókból vagy tankönyvekből ismert korszak, hanem megélt társadalmi valóság volt. A 1989 előtti úttörőmozgalom már a múlt része. Egyrészt a személyek számára egy megélt korszak, másrészt elmondható róla, hogy a rendszerváltással történelemmé lett. A megkérdezettek számára így a mozgalom kettős történelemmé alakult, egyrészt az egyéné, másrészt a társadalomé, amelynek ő is tagja volt. ,y4z egyéni sorsok és az eljátszott szerepek nagy változatossága ellenére valamiképpen az ország minden polgára igényt tarthat a rendszerváltó rangjára. Hiszen élete és munkája, életviszonyainak alakulása eltéphetetlenül egybeszövődött a korszak zaklatott és viharos, drámai fordulatokban bővelkedőfejleményeivel^ Jóllehet jelen dolgozatnak nem volt témája az átmenet kutatása, ám mégis szerepet játszott ennek társadalomlélektani vonatkozása, hiszen kérdéseimmel átlépem a két korszak közötti határt. Az úttörőmozgalom megítélése - és elítélése - talán nincs annyira napirenden, mint az egyéb politikai szervezeteké, és történetének feldolgozása, értékelése jobban megmaradt a személyes szinteken. A szubjektív történelem része maradt, tele mindazokkal az érzésekkel, amelyeket emlékei váltanak ki. Ha szólnak róla, azt egyfajta nosztalgiával, a megmosolyogni való gyermekévek tudatával teszik, és a rendszer abszurditásának egyik példájaként említik. Kiemelten egy őrs életével foglalkoztam, amelyről a szövetség hivatalos lapja, a Pajtás újság 1973-tól két éven keresztül képes regényben mutatott be. A lap hasábjain megjelenő történet szereplői valós személyek voltak: nevüket és arcukat adták a regényhez. Az iskola és a szereplők a dátumok alapján beazonosíthatóak: egy székesfehérvári általános iskola ötödik osztályosai voltak. Az új1 Pataki Ferenc: Rendszerváltók és bűnbakok. Társadalom-lélektani metszetek. Bp., 2000. 7. p. (Osiris zsebkönyvtár)
