Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Karlaki Orsolya: Ritka minta: Fehér Holló őrs. A hivatalos és megélt úttörőmozgalomról
276 Személyes idő - történelmi idő Karlaki Orsolya ság úgy tálalta az őrs kalandjait mint megtörtént események krónikáját. Az újságíró pedig csak egy mesélő, aki az őrsi napló és a gyerekek elmondása alapján írta meg a történetet. A Fehér Holló őrs történeteit a szokásos úttörő tevékenységek tárházából merítette, beleszőve az aktuális úttörőévi feladatokat. A Hollók története - amellett, hogy tipikus úttörőmozgalmi példa -, speciális jelentőséget kapott azáltal, hogy ők nemcsak a kötelező iskolai foglalkozásokon vettek részt, de mintaként úgymond „kirakatban is voltak" az újság révén. Nekik így megduplázódott az úttörőmozgalmi múltjuk, és bár az újság egy fikciót közvetített, amelyhez bevallásuk szerint nem sok közük volt, mégis a valóságos úttörő életükhöz képest ebből maradt fenn több emlék, ez van jobban dokumentálva, és így számukra is jobban hozzáférhető. Ennek jelei már a múltban megmutatkoztak, ugyanis a rajnaplóból is kitűnt, hogy átvették az újságbeli elnevezéseket, a rajfoglalkozások krónikái gyakran a Pajtásból származó kivágások voltak, és egyébként is hivatkoztak az újságbeli énjükre. Mintha felcserélődtek volna a szerepek, és úgy tűnt, mintha valóságos úttörőmozgalmi múltjuk csak egy távoli fikció lenne. Egyfajta helyi „kis szocialista mítosz" született. Számomra egy korszak meghatározott epizódja, és az arra való emlékezet volt a kutatás központja. így az élettörténetek csupán egy szelete elevenedett fel az interjúkban, amelyek nyílván mesterséges szituációk voltak: ,,/í kutató ui. szükségszerűen és kikerülhetetlenül hatást gyakorol a vele szemben álló szubjektumra, amely hatás explicit vagy implicit módon visszatükröződik magában az élettörténetben. A kutató nem egy, a terepmunka szituációjától független élettörténetet, hanem egy ezen szituáció által meghatározott és megmásított szöveget rögzít'." Az interjúhelyzet kívülről való irányítottsága nyilvánult meg abban is, hogy mivel egy konkrét eseményre kérdeztem, és ezért mintegy az emlékezést segítendően ennek dokumentumait - regényrészleteket, fotókat - is a kérdezett rendelkezésére bocsátottam. így azonban nem volt lemérhető, hogy az milyen fontossággal bírt addigi élete egészében. Vajon megjelenne-e a memoárjában? Azonban a Pajtásban közreadott történet felelevenítéséhez, az az eszköz felelt meg legjobban, hogy „rásegítettem" az emlékezésre, ,,/áz olyan anyagot, amelyre visszaemlékezünk, általában kapcsolatba kell hozni más anyagokkal, és a legkiteljesedettebb esetekben időponttal, hellyel és valamilyen személyes jeggyel kell ellátni." A kutatás előtt feltételeztem, hogy a megkérdezett diákok élettörténetében ez az úttörő epizód - Niedermüller Péter szavaival élve - „élménytömböt" alkotott, múltjuknak olyan részét, amely belekerülne élettörténetükbe, azaz életüknek válogatott történetei közé. 4 Ezt biztosan egy diákról állíthatom, hiszen így szerezhettem tudomást a Fehér Holló történetéről. A felnőttek emlékezetében azonban nem olyan hangsúlyos, de mint előhívható történet konstruálódik. ,^4z emlé2 Niedermüller Péter: Élettörténet és életrajzi elbeszélés. = Ethnographia, 1988. 3-4. sz. (továbbiakban: Niedermüller, 1988.) 381. p. 3 Bartlett, Frederic Charles: Az emlékezés. Kísérleti és szociálpszichológiai tanulmány. Ford. és a bev. tanulmányt írta Pléh Csaba. Bp., 1985. (továbbiakban: Bartlett, 1985.) 285. p. 4 Niedermüller, 1988. 383, p.
