Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Szabó Csaba: A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében

A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében 265 1945 májusában bekövetkezett a német fegyverletétel, és Miklós Imre hadifogságba esett. Előbb egy Dániához közeli, északi-tengeri szigetre vitték, majd a francia határ közelébe került egy angol fogolytáborba. Fakitermelésen dolgoztak, Miklós Imre nem volt beteg, sőt az erdei munka jót tett neki. Amikor hazaérkezett 1946 májusában családtagjain jobban látszott a háború nyoma, mint rajta. AZ IFJÚSÁGI MOZGALOM Elmondása szerint hazaérkezése után Miklós Imre rövid ideig sikertelenül próbálkozott a középiskola negyedik évfolyamának befejezésével, majd elment dolgozni egy mosóport előállító kisiparos mellé. Néhány hónap múlva nagybátyja beajánlotta a BSZKRT-hoz, ahol 1946. november 27-től alkalmazták. Előbb kalauzképző tanfolyamot végzett Újpesten, majd a ferencvárosi villamos-pályaudvaron kezdett dolgozni kalauzként. ,/// kerültem kapcsolatba a munkásmozgalommal. Beléptem a szakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba. Hogy miért éppen oda, arra nem tudok válaszolni. Az egyik annyi volt nekem, mint a másik. A nagybátyám az SZDP-ben volt, mondta, hogy jó lenne, ha belépnék, hát odamentem én is. Nem volt ez semmiféle tudatos politikai felismerés, egyszerűen beléptem az egyik munkáspártba. Ha nagybátyám történetesen a kommunista párt tagja lett volna, biztos abba léptem volna be" A pártválasztás a nagybácsi hatására történt, meggyőződés, valós ismeretek hiányában. Miklós Imre elfogadta - mint életében több alkalommal is - egy nagyobb autoritás véleményét, és azonosult azzal. Hamarosan felfigyeltek rá és a pályaudvaron megválasztották SZIT-titkárnak. Élvezte a hasonló korú fiatalokkal a munkát, a különféle rendezvények szervezését, és lelkesen, odaadóan végezte feladatait. Hathetes vezetőképző tanfolyamot végzett, majd néhány hónappal a két munkáspárt egyesülése előtt átlépett a kommunista pártba. Elvégezte a SZÍT központi vezetőképző iskoláját, ahol a politikai gazdaságtan, a tudományos szocializmus és a filozófia alapjait tanították. Az iskola után több alkalommal vezetett szemináriumot különféle szakszervezeti és ifjúsági vezetőképző táborokban, és életében talán először megtalálta munkájának, tevékenységének értelmét. Ez volt számára a valódi iskola, az egyetem, a lehetőség a kiugrásra, kiemelkedésre. Nem karriervágytól fűtve, de végre úgy érezhette, hogy valóban szükség van rá, és ő igyekezett is megfelelni az elvárásoknak. Talán egész addigi életében nyomasztotta valami kisebbségi érzés, amit első alkalommal a mozgalomban tudott levetkőzni. Egyenrangúnak érezte magát a többi fiatal propagandistával, és fontosnak a feladatot, hogy másokat agitálhat. 1948 őszén a SZIT-központba került függetlenített munkára, de továbbra is a ferencvárosi pártalapszervezet tagja maradt. Itt érte a tagrevízió - életének egyik nagy csalódása, sőt megaláztatása -, amikor is arra hivatkozva, hogy csak 1946-ban tért haza Nyugatról - mint megbízhatatlan egyént - kizárták a pártból. ,JVehéz elmondanom azt a lelkiállapotot. Sírva mentem haza, nem tudták mi ba-